Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
105 élet súlyos megpróbáltatásai között is mindig feltalálta magát és soha sem veszítette el jó kedvét. Noha nagyot hallott, nem volt kellemetlen és nehézkes a vele való érintkezés, mert az ő megnyerő modora és örökvidám bohém természete minden társaságban kedveiké tudta tenni rokonszenves egyéniségét. Szívesen hajlott a tréfára és nagyon szerette a víg társaságot. Mint a legtöbb művész, a művészet egyéb ágában is kiválik, Török kitűnően — billiárdozott. Elhivatottsága, pályájának megbecsülése, művészete iránt érzett olthatatlan szeretete és az igazsághoz való tántoríthatatlan ragaszkodása minden alkotásán, legyen az arckép, oltárkép, tájkép vagy életkép, híven visszatükröződik. A művészet iránt való rajongása és az igazságnak saját művészetében való keresése végső lehelletéig kísérte. 1892 március 13-ának szép holdvilágos éjszakáján az utcán roskadt össze. Akkor is a holdfényt tanulmányozta. Burgundia-utcai műterme állványán egy csodás szépségű holdfényes levegőtanulmánya befejezetlenül maradt vissza annak tanujeléül, hogy a művész élete utolsó pillanatáig hű maradt magához és művészetéhez. Az igazságnak megfelelően megállapíthatjuk róla, hogy jól értett művészetének mesterségéhez s ha nem is volt művészetében semmi eredeti és jellemző, mégis valamennyi képében volt magával ragadó ihlet, mely a képzelet csapongó szárnyán az örök szépség világába varázsolt. Vác feledhetetlen Barabás Miklósba az alsóvárosi temető családi kriptájában piheni örök álmát imádott felesége és szeretett szülei hamvai mellett. Emlékét Farkasfalvi Imre örökítette meg a Művészet 1909. évfolyamának 1. számában. Részben ezt ismétlem meg itt, a fölösleges és téves adatok kihagyásával, eddig ismeretlen mellékkörülményekkel kibővítve. A városháza.
