Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

Mellékletek

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

TEMPLE JÁNOS.

Az angol származású, morva születésű Temple János, a bécsiek kiváló festője, gyermekemlékei és iskolázása alapján Vácot vallja második szülőhazájának és mivel: művész hazája a nagy világ, alkotásainak nagy részét amerikai műgyűjtők, Bécs és Brünn képtárai őrzik. Noha bátyáimmal járt iskolába, engem is barátságára érdemesített és éveken át megtisztel látogatásával, melyet évenként arra is felhasznál, hogy a középvárosi temetőben nyugvó nagyatyja sírját kegyelettel megkoszorúzza.

De kísérjük lepésről-lépésre gyermek^ korának városunkban lepergett éveit, művészi fejlődését és lássuk, miként lett az ízig-vérig magyar festőből osztrák művész.

Temple János, helyesen Hans Temple Morvaország olmützi kerületének Littau nevű gyárvárosában született 185Г július Z-én. Hasonlónevű édes atyja az Osztrák Államvasúttársaság mérnöke volt és a Steg, szolgálatában került Vácra vonalfőnöknek. Mikor a kis Hanzit iskolába küldték, egy árva szót sem tudott magyarul, de a gyermeknek kevés szóbőségre van szüksége és hamar megtanulja az idegen nyelvet. Az éleseszű és élénk természetű fiúcska az iskola dédelgetett kedveltje lett. A tanító elnézte nyelvbcli botlásait, társai elismerték a verekedésben, való ügyességét, mely elsőséget biztosított neki az egyenlők között.

Már ekkor bontogatta szellemességének szárnyait és a rajzolás iránt érzett nagy tehetségét. így, mint 8 éves gyermek, fölrajzolt a táblára egy rákot, egy rajzszöggel kócot erősített utána, azután pedig i betűt írt. Kicsiny társai hosszas találgatás után sütötték ki a feladott talányból Rákóczi osztályfőnökük nevét.

186(Vben gimnazista lett. Közepes jó tanuló volt (45 tanulótársa között a 28Jk), viselete törvényszerű, figyelme eleinte változó, de a felsőbb osztályokban már figyelmetlen lesz és e miatt többször részesül osztálykönyvi megrovásban. Különösen a szentbeszédek és a rajzórák alatt volt figyelmetlen. Nem volt hanyag tanuló, hanem élénk természetű és sok csintalanságot követett el. Ezért kapott rajzból elégségest, noha Krenedits Ferenc rajztanár már jelest is adott neki. Sárkány tanár úrral is állandóan hadilábon állott. Gyakran is üzengette vele az atyjának:

— Mondd meg annak a német apádnak, hogy vegyen ki az iskolából!

Minthogy azonban a szerető apa nem szerezte meg a magyar érzésű tanférfiúnak ezt az örömet, megbuktatta a fiút latinból. Ekkor már ötödikes gimnazista volt és a tanév második felében nem lakott a szülői házban, a vasúti állomás épületében, hanem — mivel édcsatyját időközben Budapestre helyezték — a Csáky Károly-főút 21. számú (azóta újonnan épített) házban dr. Sennor