Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XVI. Az utolsó félszázad művészei és műgyűjtői
90 gyors menekülését, július 13-án a szörnyformájú cserkeszek szilaj száguldozását, a Hunyadi*huszárok bizakodó, büszke bevonulását. Nagy hatással lehetett a gyermekifjú fogékony lelkére július lf-én a visszavonuló magyar csapatok vad menekülése és hősi küzdelme. Szobájának ablakából láthatta azt a szörnyű jelenetet, amikor a honvédek orosz foglyaikat a siketnéma-intézet falának állítva, kegyetlenül főbelőtték. Ekkor szerezte első művészi impresszióit. Lerajzolta Bebutov her* ceg egyik cserkeszét. A kép annyira megnyerte az orosz tisztek tetszését, hogy magukkal akarták őt vinni Oroszországba. A leendő nagy művésznek ebben az időben még az volt a legfőbb vágya, hogy kőfaragó legyen. Be is szegődött egy kőfaragó-mesterhez, akinél több hónapon át dolgozott. 1850-ben hagyta el Vácot és Pestre ment. Néhány hónapig ott is szobrász volt, azután pedig Marastoni Jakab akadémiai festő növendéke lett. Egy évig tanulta tőle a festészetet, aztán Weber Henrik tanítványa lett. Még az ötvenes évek elején ment Bécsbe, ahol azonban nem látogatta az akadémiát, hanem Rahltól tanult festeni és őt vallotta mesterének, az ő irányát is követte. Ö mellette festette első freskóit. Viszont Rahl is nagyon megszerette őt, minthogy azonban mestere nem tudta foglalkoztatni, az ötvenes évek végén elhagyta Bécset és Pestre jött. Ebben az időben rajzolta, bizonyára gyermekkori emlékeinek hatása alatt a váci szamaras* taligást, melynek tréfás szövegét Lauka Gusz* táv írta A váci fiakker című költeményében. Ez a rajz az Ország Tükre 1862 évi folyamának 385. lapján fametszetű képben jelent meg. Ez időtájt Bécsben nagymérvű építkezés indult meg, Rahl tehetségéhez mért munkához jutott, azonnal segítségül hívta Lotzot és közösen dolgoztak több bécsi palotán, egy gmundeni villán és Rainer királyi herceg her* rensteini kastélyán. 1865*ig, Rahl haláláig, működött Bécsben, azután ismét visszatért Magyarországba. Mindenekelőtt bejárta az Alföldet, tanul* mányokaí készített a népéletből és ez impresz* Lotz Károly: A váci fiakkcr.
