Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XVI. Az utolsó félszázad művészei és műgyűjtői
91 szióinak halasa alatt kezdte meg művészi pályáját. A magyar történelem és költőink, különösen Petőfi lelkesítették. Történelmi tárgyú festményei szerezték meg neki az első elismerést. Budapesten Lotz tájképeket, életképeket és állatképeket is festett vászonra és ez alkotásai is nagy tehetségről, mély érzésről és művészi lélekről tesznek tanúságot, később is szakított időt magának, hogy vászonra fessen, különösen arcképeket, 1896-ban mint arcképfestő kapta a Képzőművészeti Társulat nagy aranyérmét, mégis alkotásainak oroszlánrésze azok a freskók, amelyekkel középületeink egész sorát látta el hasonlíthatatlan művészi dísszel. Középületeink közül először a Nemzeti Múzeumot és a Vigadót ékesítették freskóképekkel. A Vigadó freskóit többen festették. Wagner Sándor, Lotz Károly és Than Mór, de a Múzeum lépcsőházának falfestményeit már legnagyobbrészt Lotzra bízták, aki a magyar történelem művelődési mozzanatait, a tudomány és művészet allegóriáit választotta tárgyául. De a Vigadó és Múzeum mellett min-=denütt találkozunk Lotz művészetével. A ferencvárosi templomban, a budavári Mátyástemplomban, a magyar szent királyok és magyarországi szentek az ő művészetét hirdetik. A pécsi székesegyháznak szintén festett mű^ vészi tárgyú képeket. Az Akadémia dísztere mének két aranyfalán is látható három-három freskó, amely történelmünk egy-egy megragadó mozzanatát örökíti meg. Leghatalmasabb alkotása az Operaház mennyezetének freskója. A freskó az Olimpust eleveníti meg a zene és vidámság jelképes alakjaival. Az óriási kép elkészülését és sikerét a művészvilág fényes ünneppel ülte meg s a Képzőművészeti Társulat ebből az alkalomból elkészíttette a művész ércszobrát is. Az Operaház mennyezetének méltó társa az igazságügyi palota nagy mennyezeti képe az igazságszolgáltatás jelképes csoportjaival. Hosszú munkás életének gyümölcseit őrzi az egyetemi könyvtár olvasóterme, a börzeépület terme, a Terézvárosi Kaszinó, több magánpalota, gróf Károlyi Alajosé, b. Lipthay Bélánéé, Saxlehner Andrásé, gróf Wenckheim Frigyesé, báró Wodianeré is. A Terézvárosi Kaszinó képe szintén Lotz legnagyobb freskóinak egyike, a főváros allegóriájával. Mind e képek méltán hirdetik tudását, fantáziáját és költői lelkiiletét. 1882-ben Lotz a róla elnevezett festőiskola tanára lett s e működésének ideje alatt több kiváló művész került ki iskolájából. Művészi alkotásait eszményi szépségű aktképei koronázzák. Lotz Károly a magyar monumentális festészetnek egyik legkiválóbb képviselője volt. Érdeméül tudják, hogy az akadémikus hagyományok merevsége helyébe önerejének plasztikáját és képzeletének tartalmát helyezte. 1904 október 13-án halt meg. Temetésén a Váci Múzeum-Egyesület elnöksége is résztvett és koszorút helyezett ravatalára. Vácon két ifjúkori képe van, az egyik dr. Varázséji Béla tulajdona és édes anyját, Varázséji Gusztávné Dányi Polonkai Beatrixet ábrázolja leánykorában, a másik 1 örök Ede váci festő portréja, melyet Lents Vilmos őrzött.*) *) Kriesch Aladár: Lotz Károly emléke, Malonyai Dezső: Az akt; továbbá nekrológjai a fővárosi lapok 1904 október 14-i számaiban.
