Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XV. Váci születésű művészek
66 jezetben tárgyaltuk a két Báthori-címert és ugyancsak ott emlékeztünk meg a régi kriptalejáró falának felső részébe illesztett négy balluszterről és a két Ulászló-tábláról, melyek közül a W monogrammos a lejárat alján balra, a címeres jobbra van befalazva. A jobboldali kis kórusról lépcsők visznek a kupola fölött emelkedő lámpáshoz, melynek vasráccsal körülvett erkélyéről elragadó kilátás nyílik a városra, a Duna két ágára, széles völgyére és a távoli hegyvidék gyönyörű pontjaira. Nem lesz talán érdektelen megjegyeznünk, hogy Nagytemplomunkról a magyar közönség művészi ízlésének fejlesztésére Kazinczy írta az első művészettörténeti tanulmányt a Hazai és Külföldi Tudósítások 1812 évi 29—31. számaiban. A pápai templom után a váciról értekezik és azt mondja, hogyha nem volna oly szegényesen befejezve, az or* szág díszére válnék: „A Váczi Templom, ha olly szegénnyen nem volna elvégezve, mint a melly nagy idea szerént épülni kezdett, hasonlíthaíatlan dísze volna a Hazának. Ezt Cardinál Migazzi a Vatikáni Szent Péter hasonlatosságára építette s a szép gondolatért szíves hálát érdemel. Alig érzettem valaha magamat kisebbnek és nagyobbnak, mint midőn ennek tornácában, véletlenül egy oszlop mellett megállottám s az óriási nagyságú s testű oszlopon végig pillantottam. Ez első ifjúságomban történt, minek előtte még a Bétsi Szent Károly királyi por* ticusát láttam volna. A festések betséről nem szóllhatok, egyszer azt sietve, másodikszor alkonyodástájban látván: de emlékszem, hogy a színadás rajtok nem az a derült, nem az a vidám, mellyet az Olasz Iskola mívein tsu* dálnak. Minekutánna a Cardinális a Világ első Templomának miniatur Copiáját akará teremteni, melly igen illett volna ezt a Templomot Copia-Oltár táblákkal ékesíteni, s a nagy Oltár felibe Raphaelnak Transfiguratio* ját, a két elsőkre pedig a Volaterrai Dániel Keresztről levételét, s a Dominichino Szent Hieroymuszát állítani, még pedig olly kezek által dolgozva, mint a Mengszé, Battonié!“ Bayer József Vázlatok a magyar művésze/ múltjából című értekezésében ezt a megjegyzést fűzi Kazinczy eme bírálatához: Ez a korai lelkesedés végig kísérte Kazinczyt egész pályáján. Elmondhatjuk, hogy tudás és művészi ízlés dolgában senki őt a magyar írók közül még csak meg sem közelítette. Kisfaludy Károly ugyan gyakorlatilag is működött a festészet terén, de működése csak a tehetséges dilettáns színvonalát érte el, elméleti tudásának mekkoraságáról pedig hasztalan keresünk leveleiben adatokat. Kazinczy művészi tudása elméleti tudástól támogatott szemléleten alapult s mint ilyen nemcsak pályatörő, hanem mint legkiválóbb szakértő joggal említhető e téren a legelső helyen. Meg kell jegyeznünk, hogy Kazinczy bírálata Nagytemplomunkról azért nem helytálló, mert abból a megrögzött hamis feltevés* bői indul ki, hogy Migazzi a Nagytemplomot a római Szt. Péter*templom hasonlatosságára építtette. Ezért tartja szegényesen befejezettnek, ezért kívánja a befejezését. Kazinczy megemlíti, hogy kétszer látta Nagytemplomunkat. Mind a két látogatását följegyezte naplójában. Első alkalommal meg* védi architektonikus szépségét a francia kriti* kus lekicsinylésével szemben, másodízben ő mond lesújtó kritikát a képeiről. Gyermek* korában is járt Vácon, de erről nem tesz említést, pedig ennek emlékeként maradt el* méjében az a feledhetetlen benyomás, melyet Nagytemplomunk impozáns alakja keltett benne. 1800 július 29*én Munkácsra kísérték kufsteini rabságából. Fogolytársait és a kísérő katonatiszteket Vácra hívta a templom meg* tekintésére. Ezt így jegyezte föl naplójában:
