Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XV. Váci születésű művészek
i 67 „Kértem Fiorellát, Chipaultot, tisztjeinket és társaimat, jöjjenek velünk a püspöki templomba, Magyarországnak annál szebb temploma nincs. — De mit gondol az úr? Oly embereknek akar valamit mutatni, akik Franciaországot látták és Angliát. Mi volna ilyennek nagy Magyarországon ? — szóla Chipault. Fellépvén a templom tornácába, Chipault azt mondá, hogy szép, nagy, amit lát, de hogy az oszlopok törpék. — Uraim mondám, mindent megmondjon az űr, csak azt ne árulná el, hogy architektúrát soha nem tanult. Semminek nincs inkább kiszabva mértéke, mint az oszlopoknak. Eltelve csodálkozással, jövénk ki mindnyájan a templomból. Messze eljövénk. — Chipault visszakiáltotta: Igen Uram, mert az oszlop proportióját nem annak lábánál kell nézni! Igaza van ez úrnak, az oszlop jó.“ Az 1831 áprilisi látogatásáról ezt a be* nyomását írta naplójába: A belülről és élőiről igen szép nagy templomnak semmi képe nincs, mely figyelmet érdemelne; elbarnulva állanak, az elsőn kezdve az utolsóig, barnák már a festéskor is. Az egyik oltár taberna* culuma előtt irtózatos mázolatban álla a mű* vészség egyik legbájosabb munkája, a Ma* donna della Seggiola; és azt senki nem ismeri blasphemiának a mesterség istensége ellen és e szent helyt. A templomnak minden festé* seit ki kellene hányni; egyedül a cardinál Migazzi muzivmunkájú profilképe érdemli a megtartást és három társaié. Érdekesnek tartjuk és érdemesnek talál* juk felemlíteni a Nagytemplomunk építése alkalmából szárnyrakelt és a nép ajkán ma is élő anekdotákat. Gróf Migazzi püspök a templom fő* építőmesterének Oswald Gáspár piaristát tette meg, ennek alapján az összes építő munkákat ő vezette, természetesen a Canevale által ké* szítéit és Migazzi püspök által elfogadott tér* vek szerint. Az építkezéssel járó gazdasági és pénzügyi teendőket is ő neki kellett vé* gezni. ö szerezte be az anyagszereket, ő fi* zette nem csupán a munkások bérét, hanem a művészek tiszteletdíját is. A nagy hatalom úgylátszik megszédítette, mert a templom ku* polájának belsejét festő Maulbertsch*sel állan* dóan hadilábon állott. Folyton figyelte, hogyan halad elő a munkával, amelyre bíráló meg* jegyzéseket tett. Természetes, hogy művész* ember az ilyesmit nem tűri, főként nem egy olyan kiváló és művészi nagyság, aminő Maulbertsch volt. Oswald fráter azonban azt hitte, hogy mivel ő fizet, rendelkezhetik is. A művész a sokféle kellemetlenkedésért úgy bosszulta meg magát, hogy a frátert a kupo* Iára festette, amint az ördög magával ragadja őt. Migazzi püspök a nyarat Vácon szokta tölteni, amikor megérkezett, megtekintette a munka előhaladását. Az építkezési állás a kupola alatt szépen fel volt ugyan díszítve, de azért óvatosan kellett lépkedni a mozgó fadeszkákon. A püspök előtt a komornyikja haladt, hogy minden lépésre figyelmeztesse. Egyszerre csak kitör belőle a kacaj. Migazzi rászól: — Micsoda tiszteletlenség ez? A komornyik erre felmutatott a kritikus helyre: — Ni, az ördög viszi a barátot a po* kolba! Migazzi odatekint, ahová a komornyik — Oswald fráter által előre betanítva — mutatott és meglátja Oswald alakját. Magya* rázatot kér Maulbertschtől és a nyert fölvilá* gosítás után meghagyja neki, hogy ezt az ördögrészletet törölje. Ezzel azonban még nem ért véget az a versengés, mely a művész és a fráter kö* zött folyt. Oswald fráter erősen behízelegte magát a püspök kegyébe. Azt a vágyat táplálta,
