Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
XIII. a XIX. szAzad második fele 131 diadalkapun át a főtérre kocsizott. Nagy néptömeg lepte el a Vásárteret, melyen át a felség bevonult, mert a falvak lakóit mind becsődítették. A főtéren díszes bandérium fogadta. Itt a tanulóifjúság és céhek álltak sorfalat a templomi és testületi zászlaik alatt. Az uralkodó innen a Nagytemplomba kocsizott, ahol megáldotta őt a püspök, akit aztán palotájában fölkeresett. Majd a siketnéma-intézetet, az irgalmasok kórházát, végül a Ludoviceumot és Kiskatona-intézetet tekintette meg. Utoljára Götz tábornok sírjához ment és másfél órai váci tartózkodása után távozott. Az év őszén hadgyakorlat volt Vác vidékén. Sándor orosz és Károly württenbergi trónörökösök szeptember 22-én a palotai táborból kirándultak Vácra és megtekintették Offenberg Imre orosz százados csörögi síremlékét, a muszkakeresztet. De még ezzel sem merült ki az előkelőségek vendégjárása ebben az esztendőben. Már előbb, szeptember 1-én, Szcitovszky János hercegprímás látogatott el Vácra, hogy mint apostoli látogató elnököljön a kegyesrendiek nagygyűlésén. A több napig tartott nagykáptalan Vácon választotta meg új rendfőnökét és elöljáróit, de igazi jelentőségét az adta meg, Vác látóképe a XIX. század derekán. (Rohbock Lajos rajza.) hogy a szabadságharcban kitűnt viselkedése miatt kihalásra Ítélt rend ezentúl ismét vehetett föl újoncokat. A szuronyokra épült hatalom előtt minden magyar gyanús volt, aki hazafias elkeseredésének kifejezést mert adni, vagy a szabadságharc részese volt. Ezért figyelték Kovács János városi kapitányt, Friebeisz Istvánt és testvérét Friebeisz Rudolfot. Azzal gyanúsították őket, hogy a párizsi és londoni emigránsokkal állnak összeköttetésben. Maga Bach miniszter rendelte el ellenük 1851-ben a szigorú vizsgálatot és feszült ktbáncsisággal várta a házkutatásról szóló jelentést. De a házkutatás eredménytelen volt. 1853 év február utolsó napjainak egyikén a déli órákban négy szuronyos csendőr jelent meg az öreg Novák szabó és harangozó műhelyében. Csak a nevét kérdezték és többé egy szót sem szólva, étlen-szomjan elhurcolták. Senki sem tudta, hogy mi a bűne, senki sem gyanította? hogy miért kisérték Pestre a zsandárok. Nagy volt az izgatottság városszerte, mert az öreg szabót mindenki becsületes embernek ismerte. Soha senkinek sem vétett és már annyira tehetetlen volt, hogy maga nem is dolgozott, csupán folytatta mesterségét. Még nagyobb lett a részvét szomorú sorsa iránt, mikor hírül hozták, hogy a kiállott izgalmak és gyötrelmek következtében a vén ember a Neugebäude börtönében kiszenvedett. Csak hónapokkal később lett nyilvánvaló, miért üldözték őt ártatlanul a halálba? Libényi János szabólegény, aki 1853 február hó 18-án Bécsben merényletet követett el Ferenc József ellen, évekkel előbb — néhány héten át — az öreg Nováknál is dolgozott. A szigorú vizsgálatot összes munkaadóira kiterjesztették és így történt, hogy Libényi merényletének Vácon is áldozata volt. A nemzetnek újjáéledése iránt táplált reményét növelte 1857-ben a fiatal uralkodópár látogatása az országban. Május 4-én hajón jöttek Bécsből Budára. A dunamenti községek népe mindenütt örömrivalgással fogadta őket. Mikor az Adler hajó feltűnt a verőcei kanyarodóban,
