Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
132 VAC TÖRTÉNETE 18 mozsárlövés dördült el. A harangok zúgtak és felhangzott az ünneplő ruhát öltött zenekar himnusza. A hajó félgőzzel haladt közel a parthoz, mely 800 méter hosszúságban virágkoszorúkkal, lombfüzérekkel, címerpajzsokkal és zászlócskákkal volt díszítve. A hasonlókép díszített kiszállóhely diadalkapuján ez a hexameter volt olvasható: VÁCIAK ÜDVÖZLIK FELSÉGTEK DRÁGA SZEMÉLYÉT. Itt álltak a katonai, papi, polgári hatóságok fejei, jobbra-balra a parton a céhek és iskolásgyermekek tartották fenn a rendet. A céhek 62 zászló és címerpajzs alatt vonultak ki. A nép ezrei ünneplő öltözékben tolongtak és lelkesen éltették az uralkodó-párt. Az elnyomatás súlya még a 60-as években is erősen ránehezedett a sokat szenvedett nemzetre, de mindenki érezte már az idők változását és várta az állapotok jóra fordulását. Az első kedvező alkalomra kilobbant a visszafojtott gyűlölet és elkeseredés lángja, bátran nyilvánították hazafias érzelmüket és tüntetőén tettek vallomást rendíthetlen hitükről. Az első Résziéi a Vapnevelö-uicából. (Pörge Gergely írónrajza 1913.) alkotmányos alapon összehívott városi közgyűlésen: megválasztattak a gyászos 1848/49 évi önvédelmi harc zajában Vácnál april hó 10-én magát hősiesen kitüntetett III-ik honvéd zászlóalj, úgynevezett vörös sapkások dicső parancsnoka, Földváry Károly — és szinte volt honvéd ezredes, ’s kitűnő hazafiasságáról ismeretes lakos társunk, Zambelly Lajos urakat közöröm nyilvánítással a város tiszteletbeli képviselőiül. És amikor a felnőttek szabadon mertek cselekedni, a lelkes ifjúság is merészen fejezte ki politikai véleményét. Tíz-tizenöt gimnazista 1861 július 15-én délután a Füzes mellett fürdött a Dunában és hazafias dalokat énekelt. A Szózatot, a Himnuszt, majd a Gotterhaltét az ismeretes felségsértő (alsó, felső, király, . . .) szöveggel. Ennek hallatára egy csendőrtiszt a kaszárnyába sietett és csakhamar visszatért 32 fölfegyverzett zsandárral, akik a védtelen ifjakat párosával összeláncolva a lakosság nagy megbotránkozására a város utcáin át a kaszárnyába hajtották. A bezárt deákokat Schirkhuber Móric igazgató és a városi hatóság közbenjárására azonban még az este szabadon bocsátották és megbüntetésüket az igazgatóra bízták. Július 17-én a váci csata évfordulóján a
