Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
VII. Vác története 1526-tól 1684-ig
48 VAC TÖRTÉNETE Brodarics 75 főnyi kíséretével haladt a menet élén, Perényi felsőmagyarországi kapitány követte őt 386 lovassal, azután Werbőczy nádor következett 136 emberével, végül Balassa Boldizsár zárta be a sort 328 emberével. 1539 január hó 29-én írták alá a házassági szerződést. Az ünnepi szertartást 31-én tartották meg. Brodarics kézen fogta Izabella hercegnőt és királya nevében esküt tett, hogy őt hitvestársául fogadja. Izabella is elmondta az esküformát, hogy János királyt urául fogadja és őt holtáig el nem hagyja. Az esküvőt fényes lakodalmi ünnepségek követték. Brodarics 300 aranyforintot és cobolyprémeket kapott a királytól ajándékba. A számban megnövekedett kiséret Gyertyaszentelő ünnepén indult vissza Magyarországba. A tulajdonképeni esküvő február 27-én volt Székesfehérvárott, ahol március 2-án Izabellát királynévá koronázták. Brodarics mind a két ünnepi szertartásban részt vett, sőt jelen volt Budán a lakodalomban is. III. Pál pápa az évi május 15-én erősítette meg Brodaricsot váci püspökségében. Ez a megerősítés Brodarics életének utolsó félévét tette derültté. Mikor Budáról Vácra jött, ismét gyötörte a köszvény. De nem vette komolyan betegségét. Jó kedvvel végezte ügyeit, levelezett magával I. Ferdinánd királlyal, aki Bécsbe hívta, írogatott Rómába és tervezgette, hogyan fogja átalakítani és berendezni váci gazdaságát. Barátai közül Statileo erdélyi püspök száz ökröt, Majláth erdélyi vajda, Móré Péter, Verancsics Antal lovakat ígért neki ajándékba. Bízott benne, hogy valahol a felső vidéken, talán Ságon, öszszeszedi magát, de azért június havában írásba foglalta végrendeletét. Kínzó köszvénye erősen elhatalmasodott rajta, jóformán csak napról-napra tengődött. 1539 november 17-én következett be halála, melyről Verancsics budai prépost ezekkel a meleg szavakkal emlékezik meg: Elvesztettük Brodarics Istvánt, azt a kitűnő férfiút, akinek hiányát Magyarország sokáig fogja érezni. Senki sincs, aki őt meg nem siratná. Életéhez és erényeihez méltó szép halállal múlt ki, könynyen, egyetlen sóhajjal, mintha aludni akarna és nem meghalni indulna, utolsó pillanatig eszméleténél maradva adta ki lelkét Vácon, az ő püspöki várában. Keresnek püspökségébe méltó utódot, de nem találnak olyat az egész országban, aki őt erényekben és tudományokban -melyekben ő annyira bővelkedett — még csak meg is közelítené. Az ősnemesi családból származó jarosini Brodarics István püspök providenciális férfiú volt hazánk vérzivataros történetében csak úgy, mint elődje, Szálkái László ; de míg ez az ország érdekei ellen is érvényesítette önző céljait, addig Brodarics jogos önérdekét félretéve, egészsége veszélyeztetésével fáradozott azon, hogy az országnak békét szerezzen. Mikor ez a fennkölt lelkű, egyenes jellemű, hazafias érzésű és humanista műveltségű tudós főpap elfoglalta Vácon a püspökségét, még álltak Báthori pazar palotái és állott Vác büszke vára, melyet első gondja volt megerősíteni s amíg élt, megvédelmezett minden támadástól. Az ellenkirályok egyaránt igénybe vették bölcs tanácsait s hasznos szolgálatait és tiszteletben tartották nemes egyéniségét. Csupán egy ízben 1530-ban foglalta el Vácot Roggendorf Vilmos, 1. Ferdinánd tábornoka, de csakhamar kénytelen volt I. János királynak visszaadni. Pesthy Ferenc javait, minthogy Vác várát 6 adta a németek kezére, Izabella királyné 1540 november 3-án elkoboztatta és Fráter György váradi püspöknek adományozta. Brodarics nagy alkotása, a nagyváradi béke, halála után nemsokára felborult. Nyolc hónapra, hogy a nemesszívű püspök lehunyta szemét, 1540 július 21-én meghalt János király is. Öröksége fölött nyomban kegyetlen háború támadt özvegye, Izabella és I. Ferdinánd, az idegenben élő koronás király között. A váradi szerződés rendelkezése értelmében I. János király halála után I. Ferdinándot illette az egész ország. Minthogy azonban János párthívei vonakodtak az országot Ferdinándnak átadni, ez fegyveres erővel akarta a nagyváradi szerződéssel szerzett jogait érvényesíteni és a Vehls Lénárd vezérlete alá helyezett zsoldos hadseregét küldötte az ország s legelőször is Buda meghódítására. Vehls tábornagy a főváros felé haladtában út^a ejtette Vácot és október havában megszállotta seregével. 1541-ben beavatkozott a küzdelembe Szulejmán török szultán is és a két versengő fél rovására megvetette lábát az országban. Utjeszenics Fráter György felhívására
