Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)

VII. Vác története 1526-tól 1684-ig

VII. VÁC TÖRTÉNETE 1526-TÓL 1684-IG

51

tette, mert azokat a káptalan megbízott tagjai a levéltárral együtt a váci püspök magyar kézen maradt várába, Nógrádba, szállították és ott elásták. A vár és város lakóházaiban a katonaság helyezkedett el. Rövidesen követték őket családtagjaik is, idővel kereskedők és iparosok telepedtek meg és megszaporodtak polgári elemmel. Ezek egészen kiszorították helyükből a régi, keresztény lakosságot, a kik a régi várostól északra új várost alapítottak. A behódolt keresztények (ráják) külön városát Tabánnak hívták. A kettős palánkfal-kerítésű, négy részletből álló, négyszögalakú erős várat a Duna vizével töltött széles árok vette körül. Fából készült felvonóhidon lehetett egyetlen kapuján bejutni. 50 zsindelyes ház és egy imaház volt benne.

Ezt a belső várat a tömésfallal megerősitett török város vette körül. Ezer zsindelyes ház, hét imaház, százötven bolt, egy fürdő és egy fogadó volt benne. Minthogy vallási szertartásaik gyakorlásához vízre volt szükségük, egy hatalmas vízmüvet építettek. A föld alatt 2—3 méter mélységben húzódik a két méter átmérőjű és téglákkal boltozott csatorna, mely a dukai hegyekből, 7 kilométer távolságból hozta a vizet a városba. A bolgár kertészek ma is használják ezt a vízmüvet, melyre egykori tulajdonosaiknak terjedelmes rizsföldeik ápolásához is szükségük volt. A városbeli keresztények szőlőműveléssel foglalkoztak. Igen kiterjedt kereskedelmük biztosítására hidat vertek a Dunán a szigetre.

Vác vára a török uralom alatt.

(Bouttats Gáspár metszete. Antwerpen 1688.

A török hatalma alatt levő megyék, mint törvényhatóságok, majdnem egészen megszűntek. A behódolt területeken a török és magyar egyaránt úr volt. Vác ekkor jogilag Nógrád megyéhez tartozott, de valósággal a budai ejáletben (vilajetben, kormányzósági kerületben) a

budai szandzsák egyik erőssége volt. Később jelentékeny török város lett: szandzsákbég (zászlóaljparancsnokság), kazá (bírói kerület) és főharmincadhivatal székhelye volt. A teljesen keleti jelleget öltött város nevét meghagyták a hódítók. Sohasem nevezték a német Waitzen