Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
134 VÁC TÖRTÉNETE persze a kocsma járta. A Fehér Hajó, Fekete Sas, Arany Hordó (Fassli), Zöld Fa, Tigris, Fehér Ló és Fehér Hattyú voltak a kedveltek. Hírhedtek voltak a Fehér Hajó patkós-báljai, melyeken iparosok és parasztok verekedtek. A polgárság a Lövőházban és az Arany Szarvas vendéglőben, a zsentri az Arany Csillagban mulatott. Az öreg Radicsot kezdte már Rácz Pali kiszorítani. A tanulóifjúság kedvelt kiránduló helye a cselőtei erdő volt, a csörgedező patak hűs völgyében tartották a víg majálisokat. A püspökkert is nyitva volt minden látogató előtt. Uj alapokra fektették a két évtizede működő kaszinót (1862) és a közgazdasági tevékenység belterjes művelése okából takarékpénztárt alapítottak (1864). Az 1857 évi összeírás szerint 12,799 lélekből állott ekkor Vác lakossága. 10,861 római katolikus volt, 1260 református, 140 evangélikus, 11 görög keleti és 527 zsidó. Megszűnt dunaparíi részlet. (Gossmann Ferenc fölszentelt püspök fölvétele.) A polgárság magyar ruha viselésével tüntetett. A köznép viselete mindig magyaros volt, minden fényűzés nélkül való. A nők keményrevasalt suhogós bő kartonszoknyákat, bársony pruszlikot, selyem kötényt és fekete cipőt viseltek. A menyecskék fejét fehér, vagy fekete csipkés tarajos főkötő, vagy tarka virágoskendő díszítette, míg a leányok hajadon fővel jártak, elül simára fésülték hajukat, hátul copfba fonták és a végébe élénk színű pántlikákat kötöttek. A férfiak öltözéke sötétkék, vagy fekete posztóból készült egyszerű magyar ruha volt, melyhez kordovány csizma és télen bőrsapka, nyáron pedig pörge kalap járult. A nép nyelve eltér az irodalmi nyelvtől és sajátos beszédmódjával, meg idegenszerű kiejtésével egészen külön nyelvjárási területet alkot. Az úgynevezett váci dialektus fő jellemvonása a palóc. Vác ekkor az elhanyagolt kisváros képét mutatja. A gaz kiveri a macskaköves utcákat, melyek két oldalán árkokban folyik a szennyvíz és terjeszti dögletes bűzét. A Dunapart egész széliében egy nagy szem^tlerakodó telep A pocsolyák csak szárazság idején tűnnek el a Vörösház-térről, de gyakran képződnek a Piactéren is. Bokáig kellett járni a sárban, vagy porban. A Ludoviceum nagy épülete üresen meredezett, mert a tébolyda fölállítását megakadályozták az események, előbb pedig a kor
