Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
XIII A XIX. SZÄZAD MÁSODIK fele 135 mány nem engedte felállítani a katonai akadémiát, fegyházat pedig csak később csináltak belőle. A házak legtöbbje kőből, vályogból és vert falból épült, szalma, vagy nádtető födi. Reggelenként megszólal a pásztori síp és álmot riasztó tülkölésére megindul a tehéncsorda a város utcáin, este pedig visítva futnak haza a malacok a kanász ostorcsattogásai által fegyelmezve. Az éjjeli világítás a szelíd hold gondjaira van bízva, mert a vállalkozó az egymástól nagy távolságra felállított póznák petróleomlámpásait csak a kalendárium szerint gyújtogatja. A Nagytemplom-tér kopár volt, 33 ormótlan kőoszlopra vont durva vaslánc kerítette és három szabadon álló pincebejáró zsúpfödeles verme éktelenítette annak emlékéül, hogy ház állott fölöttük, mielőtt Esterházy püspök a tér számára kisajátította. Nagy ünnepek miséin itt sütögették a mozsarakat, mikor a püspök felmutatta a templomban a szentséget, vagy körüljárt a kör] \jPl i A Rév-köz megváltozott dunai része. (Pörge Gergely írónrajza.) menettel a téren; de akkor is, mikor palotájában az uralkodóra mondott pohárköszöntője elhangzott. A bécsi hajók kikötését nem harangozással, hanem lövöldözéssel jelezték. A templomok harangjai imára, temetésre csendültek meg. A lélekharang szavára egész népsokaság gyülemlett össze a plébánia-templomok előtt, hogy megtudja, ki a haldokló vagy halott? Ha pedig a pap karinget öltve súlyos beteghez sietett, az előtte haladó ministráns fiú csengetésére buzgó áhítattal borult le az, akivel útjában találkozott. A görbe utcák csendjét csak kedden és pénteken a szomszéd falvakból beözönlő vásáros nép zaja zavarta meg. A négy országos vásár, a búcsúnapok és a tavaszkor tartott katonai sorozások egészen kiforgatták a várost nyugodalmas életéből. A krónikás hűségével meg kell itt emlékeznünk az Almássy-féle összeesküvésről, melynek szövevényes szálai Vácra is elvezettek. Zambelly Lajos huszárezredesnek ebben az időben kiterjedt szállítmányozási üzlete volt Vácon. Már említettük, hogy a város 1861 április 16-i közgyűlésében díszpolgárnak választotta őt. Zambelly vitézül küzdötte végig dicső szabadságharcunkat, amiért az osztrák hadbíróság kötél általi halálra ítélte, de ezt az Ítéletet kegyelem utján vasban töltendő nyolc évi várfogságra változtatta. Mikor az olmüci sáncüregekben leromlott az egészsége, Gräfenbergbe küldték,
