Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XIII. A XIX. század második fele
ХШ. А XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELE 133 Honvédsegélyző-bizottmány gyászmisét mondatott a Hétkápolnában és a polgárság nagy részvéte mellett a Szózat és Himnusz eléneklése közben megkoszorúzta a honvédek sírját. Szabadabb szellem honosodott meg ebben az időben a társadalmi érintkezésben is, ami élénk társas élet alapját vetette meg. A téli hónapokban Hubay Gusztáv, később Gárdonyi Antal jól szervezett színtársulata szerzett a váciaknak több jó estét. A helybeli ifjúság hangversenyeket és műkedvelői előadásokat rendezett jótékony célokra. Már 1860-ban fölmerült egy Műkedvelői társulat alakítása, mely azonban csak hat évvel később valósult meg. Reményi Ede, Füredy Mihály és Várföldi Elek fővárosi művésztársaikkal gyakran örvendeztetik meg a város műpártoló közönségét. Ezekről a társadalmi és szellemi mozgalmakról Mátrai Ernő (O . . . . i, Ompolyi, Kisváci Ernő), Tanács Márton és Fortuner (Várföldi) Elek tudósítják a pesti lapokat. A város környékét hatalmas erdőségek Berkes András-uica a csizmadlacét)-tfázzul. (Pörge Gergely írónrajza 1913.) borították, ahonnét ózonos levegőt hozott le az éjszaki szellő. A város határa ekkor 6632 hold, melyet dacos, kemény parasztfaj szorgalommal munkált. Váci embert egy kis föld nélkül és föld szeretete nélkül lehetetlenség elképzelnünk. Józan, kevés igényű nép volt ez. Szellemi színvonala sem volt magas. Megművelte a földjét, hogy gabonát termeljen és meg legyen a betevő falatja, bekapálta szőlejét, hogy annak borából elevenség és jó kedv szálljon a fejébe, a fák munka nélkül is adtak gyümölcsöt. így azonban nem juthatott a vagyonosodás útjára. A földművelésen kívül népszerű volt mindaz a foglalkozás, amely az idegenforgalommal kapcsolatos: fuvarozás (szekérrel, taligával és hintóval) révészkedés, hajózás. A molnárok vízimalmaikkal ellepték a Dunát. Jelentős volt a bőripar. Sok volt a csizmadia és cipész, módosak a tímárok és tabakosok. A ruházkodási ipart számos szabó, gombkötő és kalapos űzte. A polgárság példás családi életet élt. Nagy volta gyermekáldás. Némelyik mesterembernek 8—10 gyereke is volt. A végzett napi munkát magyar mulatságok: névnapok, disznótorok, búcsúk és szüretek vidám örömei váltogatták. A nép a vasárnapokat és ünnepeket szigorúan megülte. Ünnepi ruhát öltött, elment az Isten házába és minden szolgai munkától tartózkodott. Délután
