Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
110 VÁC TÖRTÉNETE vezette. Mindeniknek megvolt a maga bírája és polgármestere, akik egyenkint 500 forint fizetésben részesültek. Püspök-Vác város tanácsa 12, Káptalan Vácé 6 tagból állott, akiknek fejenkint 120 forint volt a fizetésük. A két város nem volt mindenkor testvéries viszonyban egymással. Gyakori súrlódások tették kellemetlenné az egymással való érintkezést. 1794 február 7-én Püspök-Vác város tanácsa átírt a Káptalan-városhoz, hogy nem hajlandó velük többé közös igazgatást gyakorolni. Miként azonban jó testvérekhez illik, megint megbékéltek. 1798 augusztus 3-án már egyetértő örömmel és áldozatkészséggel fogadták József nádort, aki Bécsből jött és a visegrádi vár megtekintése után több főúr kíséretében egy óra után hajóval érkezett Vácra. A nép örömrivalgásai közt vonult be a városba. A Kőkapu és Tereziánum megtekintése után Zerdahelyi Gábor nagypréposthoz hajtatott ebédre, mely alatt a zene szólt és durrogtak a mozsarak. Négy órakor a Nagytemplomhoz hajtatott, bent egy padban térdelve imádkozott, aztán a templomot kívül-belül megtekintette és megdicsérte. A püspöki palotát szobáról-szobára bejárta, a kertben Szabiik István piarista tanár egy léggömböt bocsátott fel. Noha a nádor 5 órakor már eltávozott, a várost este mégis kivilágították. Városunk történetének ez a korszaka a szép tervek, nemes törekvések és türelmes próbálgatások korszaka volt. Hogy a tervek dugába dőltek, a törekvéseket nem kisérte a kívánt siker és a kísérletek balul ütöttek ki, az nem a város vezetőségének éberségén, erős akaratán és fáradhatlan munkásságán múlott. Anyagi eszközeik hiánya okozta, hogy nem tudták fölszabadítani városukat a földesúri önkény alól és nem állították a szabad kir. városok díszes sorába. A háborús állapotok miatt nem valósult meg a Duna-Tisza csatorna és a változott viszonyok miatt maradt az egyetem továbbra is Budán. E két utóbbiról még nem volt szó, miért is most emlékezünk meg róluk. Az 1789-ben Schönstem Ferenc udvari tanácsos a sószállítás kérdésének megoldására egy csatornatervet készített. E szerint — épúgy mint 66 év előtt tervezte egv francia mérnök — a Dunát Váctól Szolnok felé kötötték volna össze a Tiszával. Az egyetemi mozgalomról hosszasabban kell megemlékeznünk, mert szép történelmi emléke a város élni akarásának és elöljárósága körültekintő eljárásának. Mikor II. József kormányrendszere megdőlt, a kir. kúriát vissza akarták hozni Pestre és az egyetemet onnan a nagyvárosi élet zajától ment kis városban kívánták elhelyezni, mert így jobban biztosítottnak látták a tudományok művelésének és az ifjúság erkölcsi nevelésének érdekeit. Többen vallották ezt az elvet az egyetem tanárai közül is- így Koppi Károly a történelem tanára és Reviczky József, a politikai tudományok tanára, aki úgy nyilatkozott, hogy Vácot tartja legalkalmasabbnak az egyetem elhelyezésére. De különösen a püspökök kívánták az áthelyezést. Székhelyeik városai: Nagyszombat, Esztergom és Vác nyomban mozgalmat indítottak, hogy az egyetemet az ő falaik közé helyezzék el. Nagyszombat történeti igényeire és épületeire hivatkozott folyamodványában. Esztergom fölemlítette szép fekvését, lakossága vallásosságát és az élet ol csóságát, Vác utalt a Teréz-tápintézet, az angolkisasszonyok, a kegyesrendiek és domonkosok üresen álló épületeire, alkalmas fekvésére az ország közepén a Duna mentében, egészséges éghajlatára, a szállások kellő számára, lakosai erkölcsiségére és arra az előnyös körülményre, hogy az ifjúságnak a magyar, német és tót nyelv tanulására egyaránt alkalma nyílik. Vác ellen szólott azonban Pázmány alapító levelének az az intézkedése, hogy az egyetem áthelyezése esetére is az esztergomi egyházmegye területén maradjon. Az ikervárosok tanácsai már 1790 március 9-én jöttek össze közös gyűlésre. Püspök- Vác részéről 50, a Káptalan-város részéről 10 kiküldött vett részt. írásban kérték közbenjárásra a hercegprímást, a váci püspököt és káptalant, Hont és Nógrád vármegyéket, egyszersmind küldöttséget menesztettek Bécsbe a királyhoz. A pünkösdi ünnepek miatt csak május 28-án jutott Dombay polgármester és Juhász főjegyző az uralkodó elibe. Latinul és németül beszéltek. II. Lipót kijelentette, hogy nem tud semmit az egyetem áthelyezéséről, de Pestről el kellene vinni, amiért figyelembe veszi kérelmüket. Minthogy azonban az 1790/91-i országgyűlés a kiküldött országos választmányra bízta a tanügyek reformjának előkészítését, az áthelyezés ügyében nem történt döntés.
