Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
XII. A XIX. SZAZAD első fele 107 1796 június közepén már ott állott Bécsben Ferenc császár előtt a váciak küldöttsége: a három János (Hanácsek, Hajnik, Hoffmann) és Juhász György bíró uram. A bíró átadta a kérvényt és élő szóval is kifejtette a szabad bormérés szükségességét, amire a király azt mondta, hogy az a törvények ellen volna. Erre a bíró azt válaszolta, hogy az nem ellenkezik a törvényekkel, hanem az úrbériség miatt tagadták meg a lakosoktól a bor szabad kimérését. kodói dicsérettel és királyi elismeréssel nem le' hetett megszüntetni a folyton növekedő haditerhek elviselését. Sokan annyira el voltak keseredve, hogy eladták házaikat. A köteles adón — De mi lesz akkor, ha püspököt adok nektek ? — kérdezte a király. — Akkor a fölséged előzetes tudomásával kell ebben az ügyben eljárnunk — válaszolta a bíró — s minthogy most fölséged a földesurunk, azért járulunk kérelmünkkel fölségedhez. — Nemsokára meg fogjátok tudni, hogy mit teszek, most menjetek haza! Ugyanez a biztatás volt ez, melyet a váciak öt év előtt II. Lipóttól kaptak koronáztatása után: — Az urak Vác városának küldöttei. Tudom, a felszabadulást kérik. Ügyük igazságos. Meglesz Eger és Pécs városokéval együtt. Meg is lett volna, ha csupán az urallkodó hatalmi szaván és jóindulatán múlik, de a szabad bormérés törvénybe ütközött, a szabad királyi város rangja pedig nem üres cím volt, hanem jelleg, melyet a megváltás terhével kellett volna megfizetni. Ennek költségeit nem bírta fizetni sem Vác, sem Eger, ezért le is maradtak. Az 1797 év majd minden hónapjában járt még küldöttség Budán, sőt november közepén Bécsben is. Csak 1798 márciusában hagyták abba a sok lótásfutást, amikor megkapták Bécsből az értesítést, hogy a m. kir. udvari kamara letárgyalta a szabad bormérés ügyét és tagadó ítéletet hozott. Még hosszabb idő telt el, míg a tanács ráeszmélt, hogy szűkös helyzetében egyedüli helyes megoldás, ha nem hajszolja a szabad királyi várossá emelés délibábos álmát, hanem szerződésre lép az uradalommal és haszonbérbe veszi tőle a javadalmakat. Történetünk idején súlyosan nehezedett a városra a katonatartás terhe is. Már II. József halála után elpanaszolta a város küldöttsége az új királynak, hogy a háborús állapotok miatt 50,000 forint kárt szenvedtek. Mire II. Lipót elismerőleg felelte: Elhiszem és köszönöm. De uralkívül önkéntes ajándékokkal is kedvében járt a város a katonaságnak, hogy zaklatásait elkerülje, így az 1767 december 11-i gyűlésen az akkor itt állomásozó Bretlach-ezred osztagparancsnoI. Ferenc. (Egykorú metszet.)
