Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)

XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)

108 VÄC TÖRTÉNETE kának, aki százados volt, havonkint egy akó óbort ajánlott föl a városi tanács, évenkint pedig egy majális rendezésére kötelezte magát. A Bretlach-ezred tulajdonosa 1768-ban Caramelli lett és a cseh legénységből álló gyön­gyösi kürasszír-ezred váci osztagát az ő nevével jelölték. 1786-ban a Gyulay-ezred nyolc százada volt Vácon beszállásolva. Parancsnokuk, báró Dietrich, augusztus 26-án arról értesíti a várost, hogy II. József több mint ezer főből álló katona­ságot helyez el ismét Vácon. 1789 november 13-án két üteg tüzérnek kellett szállást adni, pedig ekkor már 1800 katona volt a város nya­kán. A katonákat a polgárok házaiba szállásol­ták el, csak ez évi november 23-án engedte meg a főparancsnokság, hogy a kincstári épü­letekbe (t. i. a domonkosok, piaristák és angol kisasszonyok rendházaiba és a Tereziánum épü­letébe) helyezzék el őket. Pest vármegyének 400 újoncot kellett ki­állítani, ebből Vácra 13 jutott. Ezeket a város­kapitány a hajdúkkal a vásárban kötéllel fog­­dosta össze. Mikor 1795-ben a megye újabb toborzásra hívta föl a várost, a tanács minthogy az ifjúság önként nem adta magát katonaságra, könnyező szemekkel engedelmet kért, hogy: ollyatinokat, kik éjcakai kilenc Óra után, aholl a nyugalom ideje vagyon, kóborolnának, aka­­rattyok ellen is katonai szolgálatra szoríthasson. A trónralépő Ferenc királyt a váciak kül­döttsége az elsők közt üdvözölte, hogy egy­szersmind az egyetem Vácra helyezését kérel­mezze. Az új király a legnagyobb jóindulatot mutatta »a szívének legkedvesebb magyarjai« iránt, de csak folytatta II. József kényuralmát, az alkotmányt félretette, a közszabadságot el­nyomta és a nemzeti élet kifejlesztését megaka­dályozta. A visszafojtott nemzeti szellem mégis bontogatni kezdte szárnyait. Egységes kulturális központ híjában a vidéken hoztak létre kisebb központokat. így keletkezett 1787-ben Kassán a Múzeum-kör, így létesült 1789-ben Komárom­ban a Mindenes Gyűjtemény, így alakult 1790-ben Vácon az Uránia-kör, mely az első magyar szép­­irodalmi folyóiratot megindította. A művelt magyar elméknek igen sok megnyilatkozása lá­tott már ekkor napvilágot és ebben a hazafias, tudományos munkában a váciak is derekasan kivették részüket. Két férfiú nevét kell itt ki­emelnünk. Az egyik Desericzky Ince, a másik Koppi Károly. Ez a két piarista annyi odaadás­sal és oly nagy lelkesedéssel tárgyalta nemze­tünk múltját, hogy magyar nyelvű íróink sem múlják őket felül. Koruknak kiváló tudósa volt mind a kettő, pedig csak akkor méltányolhat­juk igazi értéküket, ha tudjuk, hogy ezt a kort az irodalomtörténetben a tudományok arany­századának hívják. Ez a két jeles férfiú nem csak kitűnő tudós, hanem jó hazafi is volt, akik lelkesedtek a kor eszméi iránt. Desericzky csak­hamar meghalt, Koppi Pestre került, hol mint egyetemi tanár ojtogatta az ifjúság szívébe a történettudomány és honszeretet csíráit. Ott írta meg a királyválasztás módjáról Jus electionis quondam ab Hungaris exercitum című tanulmá­nyát, melyben kimutatja a Crouy-család Árpád­­házi eredetét és minden külszín ellenére a filum interruptum gondolatát erősíti; nem is mulasztja el alkalomadtán a jura naturae et socialia-ra és a pacta conventa-ra hivatkozni. Könyvét elko­bozták, őt pedig a Martinovics-féle összeeskü­vésben való részvétel gyanúja miatt állásától megfosztották. A bécsi kormány megijedt a francia for­radalom eszméinek gyors terjedésétől és min­den szabadabb mozgalmat elfojtani igyekezett. Ezért a könyvvizsgálatot oly szigorúvá tette, hogy még a diétán felszólaló férfiak nevét sem volt szabad közölni. Az udvar gazdag jutalmai sok embert csábítottak a kémkedésre és titkos följelentésre. Különösen dr báró Schaffrath Lipót váci kanonok fejtett ki nagy buzgóságot mint revisor, hogy a politikai tartalmú könyve­ket kikutassa és a könyvkereskedőket följelentse, pedig ő maga egy nagy pesti szabadkőműves páholy főmestere volt. 1793 őszén francia hadifoglyokat szállítot­tak Vácra a Dunán. Szentmarjay Ferenc, a francia forradalom eszméinek lelkes terjesztője, majd a Martinovics-féle összeesküvés tagja, Rédei nevű barátja kíséretében kijött Vácra, a foglyo­kat fölkereste, megcsókolta és hosszasan be­szélgetett velük. Kokárdákat, néhány gombot és két assignátát kapott tőlük. A kokárdákat mint ereklyéket őrizte és csak úgy mutatta meg láto­gatóinak, ha ezek letérdelve megcsókolták. A foglyokat tizenkettenkint egy katona felügyelete alatt a lakosok közt szállásolták el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom