Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
XI. A XVIII. SZÁZAD VÉGE 105 úrbéri rendelet országszerte elégedetlenséget keltett. Vácon még Migazzi kormányzása idejében, 1779-ben zavargás támadt az Urbarialis Contractus miatt. Pest vármegye közgyűlése szeptember 20-án publicálta : О Felségének Kegyelmes Resolutióját a tsendes békességben élő gazdákat haszontalan költeményekkel és Ígéretekkel fölháborodásra gerjesztő Lakosok iránt. Szeptember 23-án Muslay Vice-Ispány Czabay V. Szolga Biró és Iványi Eskütt kiszálltak Váera négy Vármegye-Katonával és két Hajdúval: Kép Jánost, mint a zenebonának elől járóját a Méltóságos Uraság Tömlőéiben, kilenc társát pedig (szeptember 25 és 28-án) a Város árestomában fegyveres kézzel bé fogadtatták, a belső és külső Tanátsbéliek jelen lédben Fegyveres kezek között a Váras Udvarában le vezettették és onnand azon fegyveres kezek között a Derest az Utza közepire ki húzván, abban О Fölségi Kegyes Rendelése Szerént 20 (illetve 12) páltza tsapással megbüntettették. Noha II. József császár még 1787 augusztus 10-én kinevezte Splényi Ferenc bárót Migazzi utódának, Splényi csak 1788 április 21-én foglalta el püspöki székét. Minden munkálkodása a lelkészkedésben merült ki, székvárosával szemben nem sok jóindulatot tanúsított, mereven ragaszkodott jogaihoz és mikor a város kísérletet tett, hogy földesúri hatalma alól felszabaduljon, akadályokat gördített elébe. Mindjárt, mikor Vácra jött, elkészíttette a jobbágyi sorban levő várossal kötendő úrbéri szerződés tervezetét. E szerint az uradalom az úrbéri szolgáltatások fejében 5000 forintot kívánt és követelte, hogy a város ingyen hordássá be a kijelölt helyekre a bor- és gabona dézsmát, egyébként pedig a joghatóságot fönntartotta magának és hangsúlyozta, hogy parancsainak az elöljáróság mindenben engedelmeskedni tartozik. A tanács 1788 november 29-én tárgyalta az ügyet és alázatos kérelemmel fordult Splényi püspökhöz, mint földesurához, hogy ne állítsa parasztlábra a várost és tekintse őket ismét az ö püspöki szolgáinak. De Splényi püspöknek nem esett meg a szíve és december 16-án ezekkel a sorokkal küldte vissza a város folyamodását: A kérelemnek hely nem adható, következőleg 1789 január 1-től a város kettős szerződés szerint fog traktáltatni. A város 90 előkelő polgára e miatt arra kérte a tanácsot, hogy vegyék föl a község összes sérelmeit pontonkint az úrbéri tervezetbe és terjesszék föl a helytartó tanácshoz. Január 21-én Anchely prefektus megerősítő széket tartott, a külső tanácsot ismét visszaállította és tagjait kinevezte. A belső tanácsosok fizetésök javítását kérték, a püspök fölemelte 40 forinttal, de csak arra az esetre, ha a szerződést aláírják. A bíró erre előadta, hogy a város azért vonakodik aláírni a szerződést, mert hiányzanak azok a tárgyak, amelyeket az úrbéri szerződés előír: nincsenek legelői, a ház utáni telkeket készpénzen vették, a házak építésére az uradalom nem adott fát, téglát, követ, zsindelyt a maguk pénzén vásárolták. A püspök erre ingerülten azt felelte, hogy ő bírja a püspökséget, a város nem kapja meg a királyi javadalmakat. Tegye, ami neki tetszik, de jól jegyezze meg, neki olyan eszközök állanak rendelkezésére, amelyekkel a nyugtalan várost a köteles alárendeltségre fogja szorítani. Tudvalevő, hogy Mária Terézia úrbéri rendeleté közös legelőhasználatot, faizási jogot és Szent Mihálytól Szent Györgyig tartó szabad bormérést biztosított. II. József pedig, hogy a lakosság jövedelmét fokozza és az adófizetést könnyebbé tegye, megengedte Vácon a bor szabad kimérését, viszont azonban ezzel földesúri jogokat sértett, mert a földesurak jövedelmét csökkentette. A jó váciak érezték is ennek az engedelemnek a tarthatatlanságát, mert amikor az új királyt üdvözölték és tőle az egyetem Vácra helyezését kérték, szóbahozták a bormérés ügyét is és erre II. Lipót azt kérdezte tőlük, hogy ki háborgatja őket ebben ? Mire a küldöttek azt felelték, hogy most még senki, de a jövőben ez megtörténhetik, miért is kérik e jog megerősítését. Nem telt el azonban egy év sem, 1791 április 31-én, leérkezett a vármegye parancsa, hogy tilos a szabad borárúsítás. A két város tanácsa erre küldöttséget menesztett Splényi püspök-földesúrhoz, aki azt válaszolta, hogy nem segíthet a bajon, mert József császár engedélye törvénytelen. A küldöttség elment a káptalant képviselő Zerdahelyi Gábor nagypréposthoz is, de itt sem járt eredménnyel. Azt a választ kapta, hogy az országos határozat ellen nem tehet. Mikor az elégedetlenkedő nép ezt megtudta, kijelentette, hogy а II. József
