Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)

VI. Báthori Miklóstól a mohácsi vészig

38 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE A renaissance-műveltség szelleme a váci egyházmegye papjait is megihlette. Többen sze­rezték közülük külföldi egyetemeken humanista műveltségüket, melyet idehaza értékesítettek a köz javára. Művészi templomokat építtettek, iskolákat állíttattak, a műveltséget terjesztették- Mohorai Miklós prépost és Bajoni István kano­nok fontos diplomáciai küldetésekben jártak el. Ez utóbbi később nyitrai püspök lett, Szatmári Bakócz Ferenc kanonok pedig a győri püspöki méltóságra emelkedett. Kiváló tagjai voltak még a váci káptalannak: Debreceni Mihály, Kornis Benedek és Zelei Ferenc. Balbi Jeromos prépost, a nagyhírű humanista, II. Lajos király nevelője volt. E kor művészi ízlésének bélyegét viseli magán a váci egyházmegye több temploma, így a tereskei, tápiósülyi stb. A művészettörténelemben egész a legújabb időkig két traui művészről beszéltek: Traguri Jakabról és Traguri Jánosról, Kukuljevic Iván és Fabriczy Kornél azonban meggyőzően kimu­tatták, hogy Traguri Jakab nem élt, csak a keresztnevét cserélték föl, Traguri János pedig azonos Giovanni Dalmatával, aki a magyar szent gibb és a többinek mintául szolgáló a Mansfeldé, mely Róka kanonok Alt- und Neu-Waitzen című könyvének első lapján látható. Leírása következő : Az előtért a nyíllal jelzett Duna hasítja át. A jobbparton egy kicsi földdarab és rajt három növény levélága jelzi Szentendre szigetét A háttérben a Naszál meredeknek rajzolt alakját és a váci szőlőhegyek körvonalát szemléljük. A középtérben áll az egymástól el­különített vár és város, melyet együttesen víz vesz körül. A jobbkéz felöl eső négyszögű várat — a dunai oldalt ki­véve — palánk veszi körül Ezen belül emelkedettebb he­lyen találjuk a négy sarkán bástyával ellátott várat. A bástyák mellett tornyok emelkednek és középen áll a négy­­tornyú székesegyház, ettől jobbra a püspöki palota, balfelöl pedig a kanonoki épületek. A várat a várossal hosszú magas híd köti össze. A város területe kétszerte nagyobb a váré­nál, amely csupán palánkkal van körülvéve. A vár és város közötti palánkokat árok választja el egymástól. Ez a város egyetlen — északi - bástyájától ív alakban terjed az északi kapuig. E kapu előtt kis híd tartja'fönn az összeköttetést a szárazfölddel. A palisszádok között sok régi modorú, jórészt emeletes épület látható. Itt van a Szent Mihály főangyal kisebb méretű plébánia-temploma, a Szent Lélekről nevezett kórházi templom, valamint a dömések (helyesen ágoston­­rendiek) nagyterjedelmü egyháza és kolostora. A városnak három, úgymint keleti, nyugati és északi kapuja van; beke­rített területén kívül a Szent Urbán és Szent Péter kápolna tűnik elő. korona egyik tartományának Dalmáciának Trau (horvátul Tragur) városában született 1445 körül. Az Istvánffy által Jacobus Tragurinus Dalmata néven említett művész ifjú korában Rómában és Firenzében dolgozott. Korának megbecsült • faragó-szobrásza volt és 1480 táján került Mátyás király udvarába. Buda, Vác és Nógrád pazar palotáinak márványdísze és szobra javarészt az ő művészi alkotása volt. Herkules, Diana és Apolló szobrait a szultán 1540-ben hajóra rakatta és Konstantinápolyba szállíttatta. Mi­ként Mátyás budai palotáit elsöpörte az idők vihara, akként alig maradt fenn Báthori fejedelmi építkezéseinek emléke. Csak csekély töredékek­ből következtethetünk a letűnt renaissance mű­vészet hatalmas arányaira és formai szépségeire, így fogalmat alkothatunk magunknak az elpusz­tult váci vártemplom nagy dimensiójáról az 1912 évi őszi ásatáskor napfényre került és múzeumunkban őrzött homlokmezőnek (tympa­­non) nevezett óriási faragott kő szemlélésekor. Hogy milyen impozáns módon érvényesülhetett a renaissance gazdag formai világa Báthori nagy­szerű vártemplomán, azt csak sejtenünk engedi az a négyszögű márványlap, mely a nagy püspök címerét ábrázolja és 1485 évszámmal van jelölve. Szakértők állítása szerint ez a címeres emlék­tábla, mely Nagytemplomunk sírboltkápolnájá­nak oltárától balkézfelé van befalazva, a ma­gyarországi renaissance kőfaragás egyik leg­szebb műemléke.*) A váciak örök emlékében élő régi székesegyház legértékesebb maradványa azonban a Nagytemplom szentélykorlátja. Mikor Migazzi templomát építették, a vártemplom he­*) Téves a Szilágyi Sándor-féle : Magyar nemzet tör­ténete IV. kötetének 590. lapján olvasható az az állítás, hogy ezt a márványlapot a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Téves a szakirodalomnak az a véleménye is, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának egyik terem-ajtaja fölé falazott és 1526 évszámmal jelzett Báthori-Madonnát a régi vártemplom helyén találták, mert ezt a művészi dombor­művet gróf Althann Mihály Károly püspök hozta Prágából Vácra, ahonnét 1815-ben Kamánházy püspök ajándékából a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Itt említjük meg, hogy István vajda, Báthori püspök bátyja, a váci emléktáblához hasonlatos márványtáblát illesztetett 1488-ban a nyírbátori ref. templom pitvarajtaja fölé. Az emléktáblákat ismertető Leffler azt hiszi, hogy Báthori István és Báthori András tudós rokonuknak országszerte nevezetes püspöki rezidenciá­jában kaptak kedvet épülő családi templomuknak renaissance­­ízlésben való felszerelésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom