Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IV. Vác az Árpádházi királyok alatt
26 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE asszony-templom fent volt a barátok mai klastroma helyén állott várban, melynek ugyancsak kicsi volt a terjedelme, míg a kőfallal kerített Német-város jóval nagyobb területet foglalt el és mivel lapályon feküdt, alkalmasabb volt a terjeszkedésre. A falakon belül lakók idővel egy réteggé olvadtak és megalkották a polgári elemet. Ezzel lett a fal a városi szabadság jelképe és akkor lett Vác valóságos város, vagyis vár-as. A lakosság száma újabb idegenek betelepedése által folyton szaporodott. Ezek az új jövevények földművelést, ipart és kereskedést űztek és megindították a tulajdonképeni városi életet.*) De az idáig eljutott Vác város sokat szenvedett népe erős megpróbáltatáson és szomorú nélkülözésen ment keresztül, mert a rettenetes pusztulás után mindent újból kellett kezdeni és a nagy szegénység miatt csak lépésről-lépésre lehetett ösvényt törni a haladás utján. A nagy hatalomra jutott zsidók zsarolták a mindenéből kifosztott népet. A papság élete nem nyújtott követendő példát a népnek. A közbiztonsági állapotok olyan züllöttek Zsidók. (Egy XII. századbeli kéziratos könyvből.) *) Mikor megalakultak a céhek, ezek tagjainak feladata volt a bástya és a kaputornyok védelme és ők teljesítették a tüzérségi szolgálatot. A nem céhbeli polgárok a gyalogsági és lovassági teendőket végezték, a fiatalság pedig a tartalékot alkotta. A tanács gondoskodásából mindegyik polgár tudta, hogy hová van beosztva és mindegyik csapatnak előre ki volt jelölve a helye a várfal meghatározott pontján. voltak, hogy a Bancsa nb. István püspök negyedik utóda, Tamás, még 30 év múlva sem mert Vácra jönni, hogy elfoglalja püspöki székét. IV. Béla is csak ritkán látogathatott el ide, mert — noha gyakran időzött a szomszéd Verőcén :— csak egy okiratos följegyzésünk van arról,, hogy Vácon volt. 1255 augusztus 16-án történt ez, amikor az ország tanácsára, három vármegyének : Nógrádnak, Honinak és Gömörnek gyűlést hirdetett Vácra ^ hogy az ország rendjét, melyet a tatár támadás kiforgatott, ismét helyreállítsa, kinek-kinek a magáét visszaadja, az elfoglalt birtokokért, okozott sérelmekért elégtételt szolgáltasson. IV. Béla király ekkor állt hatalma tetőpontján és újból kísérletet tett az elidegenített várföldek visszaszerzésére. A királyi birtokok visszakövetelésére vidékek szerint külön birákat vagy biztosokat küldött ki. Véget akart vetni annak az állapotnak, hogy a nemesek a várföldeket zavarják, viszont pedig, hogy a nemeseket pereljék a várföldek miatt. Eljött ő maga is a Vácra összehívott gyűlésre, melynek jelentőségét azonban mégsem az uralkodó személyes jelenléte adta meg, hanem a hozott határozatok, melyek nagy mértékben alkalmasak voltak a jogbiztonság helyreállítására és az ország belső rendjének megszilárditására. Ezenkívül főként azért bir kiváló jelentőséggel a váci gyűlés, mert elősegítette a vármegyék kialakulását. A váci gyűlés — mondja Pauler Gyula — nagy változásnak volt a jele. Ez a változás már húsz év óta lassan, majdnem észrevétlenül, de következetesen fejlődött s ezután is mindig továbbra terjedt. Az akadályok, melyekkel az ország bírái működésükben a XIII. század folyamában gyakran találkoztak, már II. Endre korában arra bírták Zalavármegye nemeseit, hogy 1232-beij Kehidán összegyűltek és maguk tettek igazságot. De bíráskodásuknak nem volt semmi köze azzal a területtel, amely Zalavármegyét alkotta, mert azon a szalavári ispán gyakorolta a gyilkosok és rablók felett, továbbá a dézsma és pénzügyekben a bírói hatalmat. Mikor IV. Béla trónra lépett, kedvezett ezeknek az autonom mozgalmaknak; megengedte, hogy a nemesek kisebb ügyeikre maguk válasszanak maguknak bírákat, akiknek hatáskörük arra a területre terjedt ki, mely a vármegye ispánja alatt állott.
