Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)

IV. Vác az Árpádházi királyok alatt

ív. vAc az Arpádházi királyok alatt 27 Ez a közös terület fűzte össze, legalább egy pontra nézve, a vármegyében lakó nemeseket, várjobbágyokat és egyéb szabad népeket s így lett az lassan a maga egészében földrajzi foga­lommá, kerületté, melyet már több tartott össze, mint az ispán személye. E kerületekben, vagy a régi és új nevét megtartva, megyékben a nemesség volt a legtekintélyesebb, az uralkodó elem. Bíráit diákul a nemesek bíráinak, magyarul a királyi szolgák bíráinak, vagyis szolgabíráknak kezdték nevezni. De az ő bíráskodásuk eleinte csekély volt, majdnem kivétel nélkül csak bün­tető ügyekre terjedt. Mellette fennállott a vár­megyeispán vagy főispán udvari ispánjának vagy az alispánnak bíráskodása; az alsóbb földesúri, kiváltságolt, meg a felsőbb nádori, királyi bíró­ság ; de azért megvolt és mindinkább megiz­mosodott az a később messze kiható tény, hogy a nemesség bizonyos tekintetben beilleszkedett a vármegye keretébe, a szerint osztotta fel magát s a királyság, mint épen 1255-ben Vácon, már csak megyékről szólt, megyékről intézkedhetett és alatta érthette a megyei ispán területén lakó nemességet. A nemesség a vármegyéket lassanként auto­nom területekké alakította át és kiforgatta régi ter­mészetükből, de a nevüket fenntartotta. Ott azon­ban, ahol éppen nem, vagy csak jelentéktelen nemesség, nemesi birtok volt, nem fejlődött autonom megye, de a régi megye, régi terület is csak addig maradt meg, míg a királyok azt a maguk birtokában tartották. Mikor IV. Béla az aranybulla 16. pontjának tilalma ellenére egész vármegyéket adományozott el, az ilyféle magánbirtok beleolvadt a szomszéd autonom vármegyébe és még a neve is elenyészett. Ez az alakulás volt a mai megyék kelet­kezésének csírája és lényegesen hozzájárult az ország belső megszilárdulásához, erejének öreg­bítéséhez. IV. Béla királyunknak még egy nevezetes uralkodói ténykedése érdekel minket különöskép. Amikor a tatárcsorda üldözte és Frigyes osztrák herceg fosztogatta, szorult helyzetében a német császárhoz, II. Frigyeshez fordult segítségért. A diplomáciái ügyekben kiváló István püspököt küldte hozzá azzal a kérelemmel, hogy segítse meg őt a tatárok ellen, amiért hajlandó az or­szágot a császár hűbéri kötelékébe bocsátani. István püspökünknek ebből a diplomáciái külde­téséből később kellemetlen bonyodalom szár­mazott, mert Habsburgi Rudolf III. Endre tör­vényes királlyal szemben Kun László halála után Magyarországot, mint megüresedett biro­dalmi hűbért Albert osztrák hercegnek ado­mányozta. Д Bancsti nb. István püspök pecsétje. István püspök a király megbízásából IX. Gergely pápánál is járt segítségért és diplomáciái küldetését elvégezve 1242 szeptember havában tért vissza Rómából. 1243-ban esztergomi érsek lett, de aztán összekülönbözött IV. Bélával, le­köszönt az érsekségről és elhagyta az országot. IV. Ince pápa 1252-ben palestrinai (praenestei) püspöknek és a szentszék római követének ne­vezte ki. Később visszajött. О volt az első magyar főpap, aki a bíborosi méltóságot kapta. A franciaországi Chartresben a Szent Szűz tisz­teletére üvegablakot készíttetett, amelyre a saját és két rokona alakját is ráfestette s így a képe reánk maradt. István utóda, Tamás püspök, szintén neve­zetes embere volt korának. Három egymást kö­vető királynak volt bizalmasa és sikeresen bo­nyolított le több fontos diplomáciái megbízást. Érdemei elismeréséül Kun László Vecse, Erzsé­bet királyné pedig Vejthe birtokot adományozta neki és testvéreinek. Nemcsak a királynak, ha­nem a királynénak is kancellárja volt, ami na­gyon ritka eset történelmünkben. T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom