Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XV. Vác leírása
172 VAC MÚLTJA ÉS JELENE emelt, míg a fogadalmi templomot azon a helyen építette meg, ahol most a Ferenc-rendiek temploma áll. A most fönnállókápolnát gróf Althann Mihály Frigyespüspök idejében kezdték építeni, 1718-ban tették le az alapkövét és 1734-ben fejezték be. A HéíRápolna és alaita a íorrás. Migazzi 1780-ban megújította. 1770 óta prépostsággal van összekötve, 1808-ban Károly Ambrus főherceg, váci püspök egyesítette a felsővárosi plébániával. 1815 óta búcsújáróhely. A kápolna főérdekessége a főoltáron elhelyezett csodatevő Szűz Mária-kép, melyet e nemben hazánk egyik legrégibb képének tartanak. A kép a máriavölgyi kegyszobor másolata, melyet egy szegény asztalosmester hálából helyezett egykor az általa gallyakból és lombokból készített kápolnába. A vörösfenyő-deszkára húzott kegykép a gyermek Jézust balkarján tartó Szűz Máriát ábrázolja. Mindkettőjük fejét drágakövekkel kirakott aranykorona díszíti, ruházatuk pedig ezüstfonalakkal áttört selyem. A kápolna és sekrestye oldalai tele vannak aggatva szív, szem, láb, kar és más alakot feltűntető ezüstből vagy viaszból készült apró tárgyakkal. A lelki bajukból (szív), vagy különböző testi (szem, láb, kar) betegségükből felgyógyultak ajánlották föl ezeket a Boldogságos Szűznek hálájuk és bizalmuk jeléül. A domb aljában, a kápolna lábánál, malomkő alatt üde forrás kristályos vize bugyog, melynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Különösen szembetegségek ellen használják. A fölötte álló fűzfák minden elérhető ágcsúcsa teli, de s teli van aggatva libegő rongyszalagokkai, mert azt tartják, hogy a fűz a betegségek lakóhelye. Azt a rongyot, mellyel a beteg megtörli a szemét, azért köti a fűz ágára, hogy ezáltal betegségét a fára ruházza. Néhány lépésnyire ettől fali erecshei tó-résslei. köpönyeggel körülvett forrás vize csörgedez. Ez a város legjobb ivóvize. A néphit ama tulajdonsággal ruházta föl, hogy aki iszik belőle, ismét visszatér Vácra. Mária hónapjában, a virágfakasztó poétikus májusban, a kápolna előtt levő térségen, a természet szabad ege alatt tartják az ájtatosság egyik vonzó részét, a szent beszédet. Ilyenkor a város egész katolikus közönsége gyűl itt össze- A hitélet buzgalmának teljességét azonban ősszel a Szent Szűz nevenapjakor tapasztalhatjuk- Ekkor messzeföldről — nyolc vármegye terű letérői — zarándokol ide a hívek serege, több mint tízezer ember, hogy vigaszt, vagy segítséget keressen a csodatevő szent kép előtt. A város utcáin már napokkal előbb felhangzik a búcsúsok Máriát dicsérő éneke. A környékbeliek gyalog, a távolabbiak vasúton jönnek. Elől mennek a virágosfejű szüzek, utánuk az olvasót pergető öregasszonyok haladnak, hátul pedig a gazdák ballagnak. Az egyházi díszbe öltözött plébánost, aki az ünnepies körmenetet vezeti, néha az egész falu közönsége kiséri a Szűz Máriás templomi lobogók alatt. A kápolna környéke változó kaleidoszkóp képét mutatja.
