Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XV. Vác leírása
162 VÁC MÚLTJA ÉS JELENÉ Büntetése megkezdésekor magánzárkába helyezik és büntetése időtartamának egyharmad részében (három évi, vagy ennél hosszabb ideig tartó elitélés esetén egy évig) a többiektől éjjelnappal elkülönítve tartják. Csak ezután kerülnek a közös munkaterembe, hol különböző ipari foglalkozást űznek. Munkaerejüket az állam részére tett szállítás és a vállalkozók megrendelése útján értékesítik. A Kőkapu. Az egykori Kisvácot a Kőkapu választotta el a várostól. Mária, Terézia látogatásakor, 1764-ben, Kisvác még Nógrád vármegye területéhez tartozott és a város határa ezen a ponton kezdődött. Azért állíttatta Migazzi erre a helyre a diadalkaput fejedelmi vendégei tiszteletére. A kőből és téglából empire stílusban épült kapu tervét Canebale udvari építész készítette. Méretei a következők : magassága 20 méter, szélessége 12 és vastagsága 4 méter, az ív nyílása 10 méter magas és 5 méter széles. A magaslat oldalain csőrükben virágfüzért tartó sasok ülnek, a homloklapokon pedig az uralkodóház tagjainak körbezárt domborművű képei között feliratos márványtáblák vannak elhelyezve. A Kisvác felé eső oldalon Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, a város felé: jobb oldalon II. József és II. Lípót, baloldalon pedig Ferdínánd és Miksa főherceg közös körbefoglalt képe látható. A főhercegek képei között elhelyezett márványtáblába nagy betűkkel ez a két szó van bevésve : AETERNAE DOMVI (az örök háznak). Csodálatos találkozása a véletlennek, hogy egy évre a kapu felállítása után épen azon a napon, (1765 augusztus 18-án) amikor Ferenc császár Innsbruckban meghal, a váci kőkapu falába illesztett medaillonját a menykő leüti. Ugyanezen a napon történt Bécsben, hogy a Dunai malmok és jégtörők Kisvácnál. Szent István-templomban miséző Migazzi fejére esett az oltár nagy feszületé. A Kőkapun túl falun érezzük magunkat. Az egyenesen haladó széles utcák akác- és gyümölcsfákkal vannak beültetve. Különösen sok az eperfa, ezeket Migazzi ültette, hogy a selyemtenyésztést meghonosítsa. A kicsi, de tiszta házak nincsenek egymással összefüggő láncolatban, nem alkotnak zárt házsorokat, mert a beltelek felé vannak építve úgy, hogy a kapufal az összekötő kapocs közöttük. A sajátságos dialektusáról híres Kisvácnak érdekes a története. Kollonícs Zsigmond püspök 1716-ban a református vallást követőket a városból kitiltotta. Ezek a városon kívül telepedtek le és új községet alapítottak. Ennek az élén a várostól független bíró állott. A lakosság szaporodtával a telep és a város között levő részt házakkal építették be úgy, hogy a két helység összeért.
