Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
X. Migazzi kora (1756 - 1800)
100 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE mint pap. Mint férfi igazságos és elnéző, mint püspök jó pásztora nyájának. Vallásos lelkesedéssel védi egyháza igazát a hatalom túlkapásai ellen, új alapokra fekteti a papnevelést, kibővíti a szemináriumot, templomokat, kápolnákat emel és újít, emberbaráti intézményeket létesít (kórházat állít föl, a rokkant papok részére házat épít) és áldást fakaszt a szűkölködók szívében. Mint hazafi megszerzi a magyar állampolgárságot, híven és önfeláldozóan szolgálja az országot, fejedelmi bőkezűséggel támogat mindent, ami szép, jó és nemes, a vallást, a tudományt és a művészetet, ő maga is szónok, költő és műgyűjtő. Mint a város földesura atyai jóindulattal viseli szívén előmenetelét és lakóinak boldogulását. Hatalmas része volt Vác újjáalakításának munkájában, mely városi életünk kialakulására nézve történeti jelentőségű. Áldásos működésének eredményeit nap-nap után szemléljük, az emlékezés hálavirágai, melyeket szívünkbe ültetett, nem hervadnak el soha. Az ő szíve is vonzódott Váchoz, mindent elkövetett maradása érdekében, végre is nagy lelkitusa után arra határozta el magát, hogy Váctól válik meg. Ezzel a néma akkorddal zárul az ő negyedszázadig tartott, de hatásában évszázadokra kiterjedő váci kormányzása. Nem csupán építkezései hirdetik nevének dicsőségét a két egyházmegyében és székvárosában: Bécsben és Vácon, hanem a magyar művelődés és a katolikus egyház érdekében kifejtett sokféle alkotása is. Az előző kor véres küzdelmeivel szemben a hanyatlás korának szokás nevezni a most tárgyalt időszakot, de igazságtalanul, mert épen ebben az időben indul meg mindenfelé az alkotás munkája, ekkor vesz lendületet a művészet, a tudomány, az irodalom. Mária Terézia kegyessége mámorba ringatja a nemzetet, püspökünk dédelgető keze alatt újra éled és fejlődik a város. Jóllehet a királyasszony kormányzati eszköze a nemzeti hiúság legyezgetése volt, mégis arra törekedett, amit a [főnemességnél udvarának légkörébe csábítása által elért, hogy a köznemességet és az alsóbb néposztályt is kivetkőztesse magyarságából. 1774 június 20-án kiadott rendeletében annak tulajdonítja az ország hátramaradottságát, hogy a német nyelvet elhanyagolják. Ennek tudása nélkül a magyar ifjak nem alkalmazhatók állami A székesegyház föoltárképe. (Haubenstricker Pál egykorú rézkarca Schmidt Márton János kremsi festőművész olajfestményéről.) hivatalokra. Még előbb, 1774 március 29-én kiadott rendelete körülírta, hogy az iskolákban mikép kell kezelni a német nyelv tanítását. E végből állította föl Vácon is a Tereziánumot, melyben a tanítás nyelve a német és latin volt, sőt még a Nemzeti iskolában (Schola nationalis, főelemi) és a népiskolában (Schola trivialis) is németül kellett tanítani. A népiskolában egy Bécsből szerződtetett tanító öt segéddel végezte az oktatást. A tanulók száma 2—300 közt váltakozott időszakok szerint, mert nyáron a gyermekek szüleik gazdaságában segédkeztek. A tanító 150 forint évi fizetést húzott a városi pénztárból, de a karnagyi teendőket is ő végezte, amiért külön tiszteletdíjat kapott. A piaristákat
