Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
II. Vác a történelemelőtti időkben és az ókorban
и. VÁC A TÖRTÉNELEMELŐTTI IDŐKBEN ÉS AZ ÓKORBAN 9 Jmeg, mások ismét Vác német nevét származtatják belőle : (U-scen, W-a-scen, Watzen, Waitzen.) A városunk területének és környékének föltárt kultúrrétegei nem nyújtanak biztos adatokat annak megállapítására, hogy az egyes telepeken miféle nép lakott. A telephelyeken és urnatemetőkben olyan eszközöket és tárgyakat is találunk, melyek különböző korokban és más népek használatában is voltak. Ne feledjük, hogy Schliemann is hét várost talált egymás alatt. A jász városnak semmi kapcsolata a későbbi várossal. A népvándorlással bejövő népek a meglevő telephelyeket egyszerűen elfoglalták, vagy mellettök ütöttek tanyát, ha azok már elpusztultak, mert város csak ott fejlődhetett, ahol a kedvező feltételek megvoltak, minthogy pedig ezek a feltételek nem változtak, a városok ugyanazokon a helyeken épültek föl újra. Bangor a kelták vára volt. A csörögi és akasztófadűlői telepek régibb, a hétkápolnai újabb településre engednek következtetni. Úgy lehet, hogy a Pogányvár volt a jászok városa. Alakja erődítményszerű, falak vették körül, hogy védelmet nyújtsanak az ellenséges törzsek betörése ellen. A római korban ezek a támadások hevesebbek lehettek, amiért elhagyva ezt a kevesebb biztonságot nyújtó helyüket, fölvonultak a Naszálra. A Násznép barlangjában talált tárgyak erre engednek következtetni. Jazygiának a római birodalom felé a Duna volt a határa. Jóllehet a germán fajhoz tartozó quádokkal, vagy kaitokkal, akik Felsőmagyarországon és Morvában tanyáztak, szövetséges viszonyban voltak, határaikat ezek ellen is védelmezték. A Dunától itt Vácnál 15 mérföld hosszúságban 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak Galgamácsa és Jászárokszálláson át egész a Tiszáig. Egy másik, az alsó, 12 mérföld hosszú volt és Dunakeszi határában ágazott ki a Dunából és a hevesmegyei Kiskörű pusztánál érte el a Tiszát. Bartalos Gyula megállapította, hogy ennek az u. n. Csörsz-ároknak három ága volt. A felső nyomait a török vízmű romjaival kapcsolatosan a Máriaudvartól az Istenmalomig találta, ezt Nagy-Csörszároknak nevezi, az alsót Alsó-Kisároknak mondja, a Felső-Kisárok vonalát pedig a Naszáltól a petényi és keszegi hegyeken át Csővár, Becske, Szandavár, Buják, Ecseg, Apc és Szihalom érintésével Tiszapolgárig viszi. Ebben az időben a rómaiak már hatalmukba ejtették az itt élő gall-kelta törzseket és ők voltak az akkor ismert világ legnagyobb részének urai. Hazánk dunántúli részét Augustus császár uralkodása idején, Kr. e. 9 évvel foglalták el és Provincia Pannonia néven kebelezték be világbirodalmukba. Ettől az időtől kezdődik hazánk történeti időszaka. A rómaiak a folyókat és hegyeket tartották a legbiztosabb védelmi vonalaknak, miért is a határvédelmet a Duna mentén rendezték be, erődítményeket emeltek, a közlekedés előmozdítására pedig a római oldalon, a Duna jobbpartján Regensburgtól az Aldunáig vontató-utat építettek. (A felsődunai hadműveletek középpontjában Carnuntum állott. A mi vidékünkön Aquincum és Brigetio voltak a katonai igazgatás fő táborhelyei. Az eraviszkusz városból rómaivá vedlett Aquincum vagy Acincum még az 1. század végén lett a második segédlégió (legio secunda adiutrix) táborhelye, az ószönyi Brigetio vagy Bregetium pedig az első segédlégió székhelye volt.) Minthogy a barbár támadásokat a Duna jobbpartján emelt erődítmények és az ezekben elhelyezett segédcsapatok nem tudták meghiúsítani, Marcus Aurelius császár (161—-180) áttette a háború színterét az 6 területükre, a Duna balpartjára és meg akarta törni az erejüket. Azonban a marcomannok (határőrök), quádok és hűséges fegyvertársaik, a jászok minden erejükkel ellentálltak. Ebben a másfélévtizedig (166 180) tartott háborúban a császár személyesen vett részt és amikor sikerült a barbárokat a Duna balpartjáról kiszorítani, Marcomannia és Sarmatia provinciákat akart szervezni. Marcus Aurelius halála után (a helyébe lépett) fia, Commodus (180—192) megkötötte a békét. Ennek értelmében a jászok kötelezték magukat évenkint 8000 főnyi lovas katona kiállítására, továbbá kiadták a foglyokat és rablott jószágokat. Két mérföldnyi távolságon belül nem volt szabad lakóházat építeni a Dunához, tilos volt hajókat tartani a Dunán és a Duna szigeteire telepedni. Nem volt szabad a quádok földjein keresztül utazni és tilos volt a római városokat kémkedés kedvéért vásárlás ürügye alatt látogatni. Érdekükben csak az az intézkedés történt, hogy a marcomannoknak és quádoknak nem szabad haddal megtá-2
