Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
II. Vác a történelemelőtti időkben és az ókorban
10 • VÁC MÚLTJA ÉS JELENÉ madni őket. így jött ez a három nép a marcomann-háború után közelebbi kapcsolatba, vagy inkább függésbe Róma hatalmával. A 8000 jász lovas egy részét római szolgálatba, római parancsnokság alá helyezték, más részüket pedig Britanniába küldték. A római erődök rendszere ettől az időtől kezdve a Duna balpartjára is kiterjedt és kibővült a birodalmi határ, melynek védelmi vonala a balpart előretolt érődéiből, a jobbparti erődökből és a dunamenti főút katonai állomásaiból állott. Az állomásokat összekötő hadi műveletet a contra castrumok rendszere egészítette ki. A Limes Pannonicus fenntartására nagy gondot fordítottak. Diocletianus császár 293 november 5-én kelt rendelete következtében tiz milliare (római mérföld, vagyis két földrajzi mérföld) távolságnyira szilárdan épített várakat emeltek. I. Valentinianus császár (364—378) parancsára az erődítmények egész sorát építették. Csak olyan kisebb erődök voltak ezek, melyek a megfigyelő őrség befogadására alkalmasak voltak, hogy az összeköttetést fenntartsák a másik parttal. Ilyen volt a mi bolhavári burgusunk is, melyet Lupicinus tribunus épített. A dunai határ erősítésébe Valentinianus belevonta a balpartot is, sőt az egész quád földet római területnek tekintve, 371-ben egy nagyobb erődöt (castra praesidiaria) kezdett emelni a quádok földjén. Gabinius, a quádok királya, szerény vazallusi kérelmekkel akarta elhárítani a bajt. Előbb követség, majd nyílt ellenállás útján igyekezett célt érni. Valentinianus császár hihetőleg az e miatt okozott késedelemért mozdította el állásából Equitiust, Pannonia kormányzóját Maximinus udvari főtiszt vádjára. Utódja a gyermekifjú Maximinus lett, aki a félbemaradt építkezést rögtön megkezdte, a quádok panaszának elnémítására pedig époly szükségtelen, mint gálád és otromba cselhez folyamodott. Gabiniust kíséretével együtt barátságos ebédre hívta és az ebéd végén valamennyiüket orozva meggyilkoltatta. A rút tett kegyetlenül megbosszulta magát, mert a vendégjog e vérlázító megsértésének hírére a quádok tüstént szövetkeztek a jászokkal és szarmatákkal. Amidőn Pannonia lakói még hírét sem hallották az ellenségnek, ezek már átúszták a Dunát és az aratómunkával elfoglalt embereket legyilkolták, barmaikat elhajtották, két légiót egymásután megsemmisítettek, a falvakat, nyílt helyeket fölprédálták. 374 tavaszán Valentinianus személyesen indult egész erejével a Dunához, hogy megfenyítse őket. A quádok követséget küldöttek elibe és mentegették magokat, hogy ők nem okai a jász szövetségeseik által elkövetett pusztításnak, ne őket támadja, hanem a rombolást okozókat. Azonban a császár előkészületeket tett a hadjárathoz. A nyarat Carnuntumban töltötte, de Merabaudes nevű vezérét előre küldötte a quádok ellen, míg maga derék hadával Aquincumba sietett, a flotta hajóiból hidat köttetett, átkelt a Dunán és más oldalról, mint Merabaudes, a jászok földjére lépett. Ezek hegyeikről rémülve látták földjükön a római sasokat. A katonák az asszonyoknak, aggoknak, sőt csecsemőknek sem kegyelmeztek és fölgyujtották a barbárok hajlékait, aztán minden veszteség nélkül visszatértek. A császár egy ideig még Aquincumban maradt seregével, de a tél beálltával alkalmasabb téli szállást keresett. Aquincumban alkalmasint azért nem maradhatott, mert az a saját őrségén és lakosságán kívül bajosan tudott volna nagyobb sereget is elszállásolni. Ezért Brigetióban szándékozott a telet tölteni. Itt találták őt a quádok követei, akik segédhad ígérete mellett bocsánatot és békét kértek. A császár haragra lobbanva, megdorgálta őket. Még alig csillapodott le, amikor megjelentek a jászok követei is, hogy békét kérjenek. A császár az elibe bocsátott követeket oly hitvány népnek látta, hogy környezetétől azt kérdezte : Vájjon mind ilyenek-e a jászok? És midőn válaszul azt nyerte, hogy : az egész nemzet legjelesebbjei állanak előtte, haragra lobbant és hangosan felkiálltott, hogy őt a balvégzet emelte római császárságra, amidőn ilyen hitvány, alávaló barbár nép nem maradhat békén a maga hazájában, hanem fegyveresen tör a római birtokra és ellene hadra kelni merészel. A császár oly erősen felingerült és a hangos beszéddel annyira megerőltette magát, hogy tüdeje megszakadt, orrán, száján kibuggyant a vér és ott, helyben megütötte a guta. (375 november 17.) Ez a vidék, mint Ammianus eme leírásából látjuk, ahol Valentinianus a quádok és jászok ellen bosszú hadjáratát vezette s ahol (ezek
