Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)
12 küldötte el képviseletét hódolata nyilvánítására, mikor Vácra bevonultak. A királyasszony kocsin tette meg budai kirándálását és hogy valósággal kikerülje Pestet, mellőzte a pesti országutat és az Esztergomból idehozalott repülőhídon kelt át a Dunán, melynek jobbparlján, a szentendrei úton kocsizott Budára, ahonnét még aznap este visszatért. A nagyemlékű püspök a fejedelmi látogatás után sem szűnt meg székvárosát csinosítani s népének jólétéről gondoskodni. Az 1763-ban megkezdett, 1772-ben felszentelt és 1777-ben befejezett székesegyház az ö nevét dicsőíti, de neki köszönheti a város mai alakját, mert a középületek legtöbbje a Hétkápolnától a Kőkapuig az ő nevéhez fűződik. A közoktatás terén tett alkotásai (Collegium Pauperum Nobilium, Theresianum, Angol kisasszonyok, stb.) a hazai közoktatás terén maradandók Noha csak 1803 április 14-én halt meg, váci javadalmáról már 1786-ban le kellett mondania, mert II. József két javadalom élvezését eltiltotta. A kalapos király Vác iskoláiba katonákat szállásolt és megszüntette közművelődési intézményeit úgy, hogy Vác városa falu színvonalára süllyedt. Az elöljáróság állandóan hadilábon állt a püspökség prefektusával, Anchelyvel, aki igazságtalan úrbéri terhekkel sújtotta a város lakosságát. Csak a XIX. század derekán sikerült Gasparik Kázmér kanonoknak fölrázni tespedéséböl az elmaradt várost buzdító példaadásával és áldozatkészségével. 1846 július 15-én robogott be Vácra az első vasút, mely mint malum omen- lángokba borulva találta a Tabánt. És a vasút valóban nem hozott szerencsét, virágzást a városra, ellenkezőleg megfosztotta forgalmas piacától és a főváros felé terelte Nógrádnak Váchoz tartozott részét. Dicső szabadságharcunknak több nevezetes eseménye fűződik városunkhoz. Mikor az ágyúk öntéséhez szükséges ércanyag 1848 december havában elfogyott, a Honvédelmi
