Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)
13 Bizottmány közzétette, hogy egy pengőért veszi meg a fontját. De a föllelkesedett nép önként ajánlta föl templomainak harangjait. A váciak az elsők közt voltak. Kaptak s Kossuthtól egy gyönyörű köszönő iratot: Fogadják önök a nemzet háláját magasztos hazaszerelmükért! Harangjaiknak hangja, mely önöket áhítatra hívta az Isten házába, ágyúkká öntetve önöket a dicsőség mezejére, — ellenségeinket pedig halálra hivandja s fülükbe fogja dörögni: ne bántsd a magyart! Mikor a móri ütközet után a kormány és az országgyűlés tagjai elmenekültek Pestről, Görgei fedezte visszavonulásukat. Görgei 1849 január 5-én csikorgó hidegben érkezett a Feldunai hadtesttel Vácra, hogy az itt összpontosított 5000 főnyi gyalogságot a maga seregéhez csatolja, A püspöki palotában a tiszti küldöttségek azzal fogadták, hogy nagy lehangoltság vett rajtuk erőt. Görgei megnyugtatta őket ama kijelentésével, hogy az ö harcuk az 1848 évi törvényekért folyik, ők nem tértek le a törvényes útról és nem is akarnak a forradalom terére lépni. Másnap írásba foglalta ezt a kijelentését, mint napiparancsot, melyet a történelem helytelenül váci kiáltványnak nevez. Görgei ezzel elérte azt, hogy tisztjei nem széledtek szét és seregében a rend nem bomlott fel. A dicsőséges tavaszi hadjárat döntő ütközete április 10-én szintén Vác nevével kapcsolatos. A hadművelet célja Komárom megsegítése és Buda fölszabadítása volt. E végből Windisch-Grätz császári fővezérre döntő csapást kellett mérni. Minthogy azonban a magyar seregnek erre elegendő ereje nem volt, félre kellett vezetni az ellenséget. Míg Aulich tábornok abban a tévedésben tartotta őket, hogy a honvédség zöme áll velők szemben, Damjanich Vác elfoglalására indult. Vácot a Ramberg-hadosztály tartotta megszállva és makacsul ellentállt a honvédek rohamának, melyet a hét-
