Bodonyi Emőke – Tóth Antal szerk.: A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926–1951 (Szentendrei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 2007)

Tóth Antal: Előszó

TÓTH ANTAL Előszó A Szentendrén kibontakozott festészet alapos, tudományos igényű kutatását a kortárs Turchányi Erzsébet után Haulisch Lenke kezdte el 1958-ban, Jócskán megkésve, húsz évre rá, 1977-ben jelent meg a tárgyról írott könyve „A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig" címmel az Akadémia Kiadó gondozásában, amely még ha adatainak egy részében pontosításra is szorul, egyes megállapításait vitatni lehet, ma is alapmű. Azóta a részletekben történt számottevő előrehaladás életművek monografikus feldolgozásával, időszakok és kiemelt problémakörök alapos megkutatásával és bemutatásával. Mind Haulisch, mind az utána következők munkáját, feltáró tevékenységét jelentékeny módon megnehezítette, hogy nem állt rendelkezésre hiteles, elsődleges forrás, irattári anyag. Néhány véletlenül megőrződött jegyzőkönyv, közérdekű informatív értékkel bíró magánlevél, aprónyomtatvány stb. vált ismeretessé, bukkant fel és hullott alá abból a feltételezett gazdag terítékből, amelyet a Szentendrei Festők Társasága mint a 7700/1922.B.M.VH. számú rendelete, azaz az egyesülési törvény rendelkezései szerint alapított és működő legitim szervezet köteles volt készíteni, vezetni, megőrizni. Belefoglalva a napi ügyes-bajos dolgaikban folytatott levelezést, amelynek irattári archiválása ugyancsak előírás volt. Az alapiratok hiányában kutattunk, próbáltuk kideríteni a tényeket. Elsősorban szóbeli közlésekre, a festők és a velük kapcsolatban állott városi polgárok, egyéb érintett személyek szubjektív torzításoktól sem mentes, ámde esetenként roppant színes (kerekded és csattanós) történetekké formált, ekként továbbadott visszaemlékezéseire hagyatkozva. Kiváltképp az adatközlők érdeme és tisztessége, hogy mind a tények, mind az öszszefíiggések dolgában viszonylag kevés téves információ jelent meg nyomtatásban, kivéve éppen az iratanyag eltűnésének, feltételezett megsemmisülésének ügyét, amelyre tévesen következtettünk a festők elmondása alapján. A Pest Megyei Levéltár átszervezése során, iratkötegeinek vagy iratkötegei egy részének az 1970 - 80-as évek fordulóján Vácra történt átszállításakor került elő a Szentendrei Festők Társaságának iratanyaga. Ott nemcsak leporolták, de lelkiismeretesen tf 6 ^