Bodonyi Emőke – Tóth Antal szerk.: A Szentendrei Művésztelep és a Szentendrei Festők Társaságának iratai és dokumentumai 1926–1951 (Szentendrei Múzeumi Füzetek 4. Szentendre, 2007)

Tóth Antal: Előszó

revíziózták is az anyagot. Ekkor tűnt ki, hogy ez a terjedelmében, irattári folyóméterben jelentéktelen mennyiségű iratkötegecske komoly kultúr- és művészettörténeti érték. Előző tárolási helyén csupán megmaradt, feltehetőleg egy laza polcra vető mozdulat és a feledékenység jóvoltából. Nem beszélhetünk azonban nemtörődömségről: az összefogott iratanyag még 1949-51 között is gyarapodott. Leltározására is Vácott került sor. Ott vették önálló fondjegyzékbe és Horváth M. Ferenc ismertette ezt a „kincsleletet" a Levéltári Szemle 1981. évi 2-3, számában. Ez az írás elkerülte a művészettörténész szakma figyelmét. Nem került a látószögünkbe, sem a kezünk ügyébe, pedig milyen nagy szükség lett volna rá, illetve arra, amiről hírt adott, amit ismertetett, hiszen a Szentendrei Ferenczy Múzeum két nagyobb tanulmánykötetet jelentetett meg a szentendrei festészetről az 1990-es években. (1990-ben a Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből Lóska Lajos, illetve 1997-ben a Szentendrei művészet 1926-35 között című kötet Kiss Joakim Margit szerkesztésében.) Schleininger Tamás helytörténész levéltári kutatómunkájának köszönhetjük, hogy a dokumentumanyag ismertté vált abban a szakmai közegben, a szentendrei festészetet kutató művészettörténészek körében, amelyet közvetlenül érintett, érdekelt és amely leginkább kamatoztathatja ennek hozadékát. Persze, aki mint én, a színes elbeszélések folytán jutott az eseménytörténet ismeretéhez, némi csalódást érez az iratok, főként a jegyzőkönyvek átolvasása, tanulmányozása után. Túlteng bennük a formai előírásoknak való megfelelés kielégítésére való kényszerű törekvés, a köz- és taggyűlések szabályszerű lefolyásának igazolása, szinte a tartalom rovására. A tartalom mindig lakonikus összegezés és az igazán izgalmas, érdekes részletek, a véleménykülönbségek (indulatos, vagy okos) megvitatásának, az álláspontok melletti érvelésnek nincs semmi nyoma. Nem vitatom, hogy ezeket felesleges lett volna a felügyeleti szervek elé terjeszteni, mégis hiányolom, hogy elmaradt megörökítésük: így példának okáért azt, hogy a meghozott döntések legtöbbször nincsenek megindokolva. Hiányolom, hogy nem lelhető az iratok között lajstrom a szabadiskola részvevőiről (és a telep vendégeiről, akiket csak egy vagy két alkalommal említenek meg). Biztos, hogy nyilvántartották őket, mert az iskolának és a vendégül látásnak, vagy egyszerűbben a telep valamelyik férőhelyén való elszállásolásnak anyagi vonzatai voltak, amellyel, ha kifelé nem is, de egymásnak elszámolással tartoztak. Az iratanyagnak ezekkel a hiányosságokkal is nagy jelentősége van. Ez a könyv három, illetve a fakszimile reprodukált iratokkal és aprónyomtatványokkal valamint a fényképanyaggal együtt négy nagyobb egységre tagolódik. <f 7>