Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

anyagukat. A század elején a Korzó szerepét játszó Duna-part a város legélénkebb része volt. Hétvégeken, ünnepnapokon, de még hét köz­ben is élénk nyüzsgés, mozgás gyönyörködtette a szemlélőt. A magyar mellett szerb, német, szlovák szó egyaránt hallható volt a hajó­állomás körül hullámzó néptömeg között. A kereskedés családi hagyományának ápo­lását Dietz Kornél Ferenc két fia Dietz János és Dietz Ferenc folytatta. Előbbi Szentendrén a Fő tér 5. szám alatt (ma könyvesbolt) és Buda­pesten a Mészáros út 2. szám alatt üzemeltette 1927 óta textil- és divatáru üzletét. Dietz János több egyesületnek tagja és vezető embere volt. Szentendrei boltjánál a kereskedőházak jelleg­zetes és a városban gyakori polgári háztípu­sának rendjét figyelhetjük meg a ház szintjeinek felosztásában: a földszinten a bolthelyiséget, az emeleten a műhelyt és az áruraktárt találjuk. Az államosítás után Dietz János a helyi Kézi­szerszámgyárban lett - átképzéssel - vasesz­tergályos. Öccse, Dietz Ferenc az általános iskola el­végzése után a szentendrei Református Polgári Fiúiskolában tanult. Tanoncéveit Budapesten, a Csalogány utcai Petrovits nővéreknél végezte. 1937. január 27-én nyitja meg csemege- és fűszerüzletét Szentendrén, a Dumtsa Jenő utca 1. sz. alatt. A bolt profilját 1941 őszétől tej­tejtermékekkel, 1945-től (már csak rövid ideig) zöldség - gyümölcs áruval bővítette. így alakult ki a klasszikus értelemben vett vegyeske­reskedés. Az üzlet a Fő tér közelében szívesen láto­gatott, jó forgalmú boltnak számított. Ha a vásárló betért a boltba szinte mindent megtalált, amire szüksége volt. Az üzletvezető a törzsven­déget, a kedves ismerőst a raktárban finom kávéval kínálta. Az üzletben rendszeresen 3-4 ember jelentette a kiszolgáló személyzetet: az elárusítókat és a kifutó fiúkat. A vegyes­kereskedés felszereltségére jellemző, hogy az akkori kor legmodernebb eszközei, kisgépei (felvágott szeletelő, kávédaráló, kávé adagoló, mákdaráló, modern pénztárgép stb.) segítették az udvarias és zökkenőmentes kiszolgálást. A szinte mindent előre csomagoló korunkkal ellentétben, a 30-as években a „lédig" áru volt a jellemző. Például a lisztet zsákokban szállí­tották és a boltban e célra készült fedeles fa rekeszekben helyezték el, a fűszereket az áll­ványba szerelt kis fiókokba ömlesztették és különféle eszközökkel (fém lapátokkal) tették a zacskóba, illetve mérték ki. A bolt áruskálájáról, szállítóiról a család le­származottai és az alkalmazottak visszaemlé­kezései alapján kapunk képet. Az olcsóbb borokat (36, 42 fillér/liter) hordókban kapták, saját maguk fejtették, palackozták és cím­kézték. A jó minőségű borokat a budakalászi Killer borkereskedő, a tokaji aszút és a jó minőségű rumokat Keglevich szállította. A tejet a szerb püspökség gazdaságából és Hausmann Alajostól vásárolták. A juhtúró hordókban ér­kezett a Felvidékről. A csemege vaj és „Ibolya vaj" Pestről érkezett. A húsáruk közül a sonkát, virslit Bauer szállította Budapestről; egyéb felvágottat Fetteréktől kapták Pilisvörösvárról. Az árut hűtővel felszerelt lovas kocsi hozta. A kommersz italt (rum, likőr, pálinka) a budapesti Braune cég szállította, 5-10 literes demizso­nokban. A palackozás, címkézés a Dietz alkal­mazottak feladata volt. A fűszereket a Hoff­mann és Kolombusz cégek szállították, 30-60 napos hitellel. Hetente hozták a friss jeget, amit egy le­mezzel bélelt (az árut a jégtől jól elkülönített) jégszekrénybe helyeztek, hogy a romlandó áru eltartható legyen. Gömbölyű porcelán tálakra helyezett üvegbúrák alatt voltak a sajtok. A kávét a Meinltől hozták. Az édesség Stümme­réktől és a Gerbeautól, a csokoládék a szerencsi gyárból jöttek. A téliszalámi faládákban, afrik közé csomagolva érkezett és a Pick védjegyet viselte. A Dietz üzlet házi műhelyében köz­kedvelt sárgadinnye-kocka, szeder és szilva­lekvárok készültek. Rendelésre hidegtálakat, szendvicseket készítettek. Ezekben a „főnők", Dietz Ferenc volt a specialista. Süteményt és sóstangiit is vásárolhatott a vevő. Nem utolsó sorban jó minőségű házi körtepálinkája is öregbítette a cég hírnevét. A vásárlókkal érke­zett gyerekeknek a fehér köpenyes kiszolgálók néhány szem cukorkával kedveskedtek. Kara-

Next

/
Oldalképek
Tartalom