Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

avarok váltották fel, akik két és fél évszázadon keresztül voltak a Kárpát-medence urai. E nép új hazájának honfoglalásakor a Duna mentén elsősorban a stratégiailag fontos területeket, a fő közlekedési útvonalakat, csomópontokat és révátkelőket szállta meg. Az avar kor korai szakaszában Szentendre térsége jelentős regionális központ volt. Ezt bizonyítja az 1871-ben megtalált ún. „szentendrei avar fejedelmi lelet", amelynek pontos lelőhelye: Szentendre, Pannonia-dűlő, a NagyKürti téglagyár agyagkitermelő helye. A sírcsoportra a várostól délre, a Dunába folyó Dera patak torkolatától délre, mintegy 800-900 m-re bukkantak. A három sírban egy felszerszámozott lovával, kopjával együtt eltemetett, filigrándíszes, nagylemezgömbcsüngós fülbevalópárt, ékkőberakásos gyűrűt viselő előkelő férfi és két, a kor divatjának megfelelően felékszerezett női halott nyugodott. Az első két sír valamelyikében lehetett II. Iustinus (565-578) bizánci császár alig kopott tremissise, a harmadik Focas bizánci császár (602-610) 609-610-ben veretett solidusát tartalmazta. (A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók.) E főrangú család népének szinte egy városnyi lélekszámú, leletanyagban gazdag temetője mintegy másfél km-re délre, a budakalászi kavicsbányában került feltárásra. A VIII. század elejétől, az avar kor második felétől a VIII. század vége-IX. század elejéig a város több pontján elszórva bukkantak elő e nép emlékei. Jellemző módon temetkezéseik (s egyúttal feltehető, hogy kisebb telepeik) többnyire kikerülték a római kori épületeket. Emlékanyagukat a város korai magjától kívül eső területekről ismerjük. Pannoniatelepen szegényes mellékletű sírokat tártak fel, Pannoniatelep, Új-dűlőn pedig egy köznépi avar sírt szántással bolygattak meg. Itt kisebb vastöredék mellett egy kézzel formált, oldalán bekarcolt vonal- és hullámvonallal díszített agyagfazékra leltek. E sírtól mintegy 50 m-re egy melléklet nélküli, Ny-K tájolású csontvázas sír is e korszakhoz köthető. A Vasúti villasor 7. sz. alatt 4 sír maradványait Késő avar kori bronz övgarnítúra sikerült megmenteni, amelyekben edény, bronz dísz, vaskés és készségtartó képviselik a korszak elszegényedő népének viseleti tárgyait. A város központjától északra, mintegy 1300 m-re, az Öregvíz-patak északi partja feletti emelkedőn (Barackos út) a VIII. század második feléből származó sírleletre bukkantak, amely öntött bronz övgarnitúra és két kézikorongolt edényből állt. A veretes öv jellegzetes darabja az egymással küzdő griffekkel és indadíszekkel borított nagyszíjvég, amelynek mondanivalója az avar hitvilág és mitológia gyökereihez vezet el bennünket. Az öv többi része: az öntött csat, a kéttagú, csuklós, áttört díszű veretek, a „properrel" veret, az öntött tokos kisszíjvégekkel együtt szintén a késő avar övviselet jellegzetes tartozékai. Az övet tulajdonosa huzamosabb ideig viselhette, bővítette: a tárgyak egy részén kopásnyomok láthatók. A durva anyagú, korongolt fazekakat (amelyeket a pogány hitvilág szerint a túlvilágra szántak útravalóul, s étel-ital sírbahelyezésére szolgált) sűrűn bekarcolt vonalkötegekkel és hullámvonalkötegekkel díszítették. Az Avar Birodalom bukása (IX. század eleje) utáni időszak emlékanyagát Szentendréről nem ismerjük. Csak feltételezhetjük Pest megye északi térségében feltárt késői avar emlékek alapján, hogy e város körzete is lakott lehetett a IX. század első harmadában. Azonban sem a helyben maradt, feltehetően falusias, gazdálkodó életmódot élt, elszegényedett avar lakosság,