Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

sem az esetleges szláv beköltöző népelemek hagyatékáról nincs ismeretünk. A IX. század végén a honfoglaló magyar törzsek költöztek hazánk területére. Betelepülésük végérvényesen lezárta a mintegy fél évezreden át tartó népvándorlások időszakát. A honfoglaló seregek egy szárnya a megyeri révnél kelt át a Dunán. A terület kedvező természeti adottságai hatására hamarosan benépesítették a környéket. A Pilis térségét azonban csak később szállták meg. Honfoglaláskori vonaldíszes edény Kisebb csoportjuk Szentendrén is megtelepült, amit a város központjától északra, az Öregvíz-patak déli partján feltárt 19 honfoglaláskori sír is bizonyít. A temetkezések laza szerkezetben helyezkedtek el. A vázak tájolása ÉNY-DK-i volt, s a mellettük talált tárgyak szegényesnek mondhatók. A köznépi viselet emlékeit őrzik használati tárgyaik, ékszereik: a sima, nyitott fülkarika, a pödrött végű hajkarika, a vegyes összetételű üveggyöngyökből álló nyaklánc, a vascsat, a vaskések, a jellegzetes, rombusz alakúra kovácsolt nyílcsúcsok és két kézikorongolt edény. Az egyik épen maradt edény oldala vonalköteg karcolatú. Említésre méltóak még az egyik halott bal oldalán feltárt ívelt és egyenes oldalú, jó minőségű, kovácsolt vaskengyelek és egy oldalpálcás vas zabla. Középkor A település a forrásokban első ízben - még név nélkül - a veszprémi püspökség 1009-ben kelt alapító levelében szerepel: István király egy Visegrád megyei falut adományozott a püspöknek, amely falu az Apuiig patak mellett fekszik. Ezt a falut a később már Szentendre néven említett településsel azonosítjuk az Apurig=Bükkös valószínű névegyezés alapján. A régi pataknév arra utal, hogy Taksony fejedelem hadvezére, Apor vezér nyári szálláshelye lehetett itt a X. század második felében. 1146-ban és 1240-ben a veszprémi püspök szentendrei udvarházát, mint oklevél kiállító hiteles helyet említik a források. 1226 és 1320 között Szentendre a püspökség főesperesi székhelye. Ez idő előtt Pilis megye főesperességi központja Visegrád volt, majd 1320 után Buda vette át ezt a szerepet. 1318ban Szentendre a visegrádi vár fennhatósága alá került, fát szállító hajó- és szekérvámjaival, malmaival, szőlőivel, szántóföldjeivel együtt. Az erről tudósító oklevélben olvasunk először a Szent András plébániatemplomról. A XIVXV századokban már nem sok forrás szól Szentendréről. Az itteni birtokosok: a szigeti (Margitsziget) apácák, a Szentendrén lakó királyi népek vámot fizettek nekik; a kékesi (Pilisszentlászló) Szent László kolostornak malmai vannak itt - valószínűleg a Bükkös-patakon. Több magán szőlőbirtokról és nemesi udvarházról is tudunk. Buda 1540. évi török megszállása még nem befolyásolta számottevően a környék életét. A XVI. századi török adóösszeírások népes magyar lakosságról adnak hírt Szentendrén is. 1542-ben Brutus János magyar történetíró oppidumként (mezőváros) említi a települést. Ez az első ilyen megnevezése, a korábbi századokban „villa", azaz falu megjelölés szerepel. A XVI. század végétől kezdve fokozatosan elnéptelenedik városunk. Kora Árpád-kori (X-XII. századi) leletanyagot térségünk több pontjáról ismerünk: például Pannoniatelepről, az írószergyár területéről, a Lévai utcából és a Templom térről. Az előkerült vonal és hullámvonalkötegekkel díszített fekete