Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében

1930-tól többfajta ösztöndíj lépett életbe és nem mindegyikre vonatkozott a Collegium rendszabálya. Az addigi magyar állami és törvényhatósági ösztöndíjak mellett olasz állami és a különböző főiskolák közötti csereösztöndíjakat is alapítottak; valamint magánemberek és pénzintézetek is létesítettek különböző ösztöndíjakat. Az újonnan alapított ösztöndíjak élvezői közül nem mindenki válhatott a Collegium tagjává. Ugyanakkor a Collegium fogadott egy hónapos vagy annál hosszabb ideig Rómában tartózkodó vendégtagokat is. Mindemellett számon tartunk olyan művészeket is, akik római tartózkodásuk ideje alatt kapcsolatot tartottak a Collegium tagjaival, de nem voltak ösztöndíjasok és nem élvezték a vendégtag státuszát sem. RESUME Emőke Bodonyi The phenomenon of neoclassicism in Szentendre can be dated to the first half of the 1930s. This phenomenon is related on the one hand to the neoclassicism of Italian orientation, first of all to Casorati and Oppi's art, and, on the other hand, — in a wider sense of the idea of classicism — it involved the assertion of classical renaissance compositions and form-ideals. Though outstanding works were produced in Szentendre, they could not get across in the medium of Szentendre art. But nowadays we prefer to evaluate historical points of views, and are turning with interest to the art of the founder members. It is characteristic of their work that their attention turned to several directions at the same time. This fact also influenced their evaluation — and not necessarily favourably. The neoclassicism represented by them — either in the form of a portrait, a nude or a painting rousing religiour piety — is part of the history of Hungarian neoclassicism. Moreover, it gained a special value by its attachment through several threads to the Arcady-painting art represented by Szőnyi and others at the beginning of the 1920s. Their artistic impact could not spread over the borders of the artists' colony, and they did not create a determining school in Szentendre, either. In the oeuvres dealt with classicistic trend was of a temporary character, and it only provided a new form-language for a short time. 74