Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében
Mindezzel párhuzamosan pedig 1926-ban, amikor a szentendrei művésztelep alapító tagjai először töltik a nyarat Szentendrén, akkor még a Pannónia-telepi művésztelepen, közülük Bánovszky Miklós, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Pándy Lajos és Rozgonyi László arra az előzőleg meghirdetett országos egyházművészeti kiállításra készülnek, amelynek témája Assisi Szent Ferenc élete. 48 Az első díjat az akkor még ismeretlen Heintz Henrik nyeri, a másodikat Bánovszky Miklós. Heintz ekkor részesül abban az állami utazási ösztöndíjban, amellyel a következő évben Olaszországba utazik, hogy ott egyházművészeti tanulmányokat folytathasson. 49 A Szentendrei Festők Társaságának hivatalos megalapítása után (1928) Rozgonyi, pár évvel később Jeges, majd a szintén alapítótag Bánáti Sverák József római ösztöndíjasként a római Collegium Hungaricum tagjaként Olaszországban tanulnak. Bár nem tagja a római Collegium Hungaricumnak, 1933-tól Heintz rendszeresen részt vesz a római ösztöndíjasok munkáit bemutató tárlatokon. Egy évvel később, 1934-ben Jegessel együtt a római ösztöndíjasok között szerepel a római Nemzetközi Egyházművészeti kiállításon, ahol Mussolini megvásárolja „Szent Imre és Szent Gellért" című festményét. 50 Heintzet, bár nem volt római ösztöndíjas (utólagos római ösztöndíjas besorolása téves), már a kortársak is „római iskolásként" tartják számon. Nemcsak a szentendreiek vonatkozásában igaz, hogy a római ösztöndíjas létet nem követte feltétlen azonosulás a római iskola célkitűzéseihez. (Ezt igazolja Szőnyi István és Hincz Gyula esete is.) 51 Mindezt megerősítette az a kiállításszervezési program is, amely révén Gerevich a római iskolások művészetét népszerűsíthette. Ennek rendelődtek alá kiállításrendezései is. Azokat a római ösztöndíjasokat, akik nem illettek bele a római iskoláról kialakítandó képbe, nem válogatta be a római ösztöndíjasok munkáit bemutató kiállításokra, aki pedig valamilyen megfontolásból megerősítette a római iskolások teljesítményeit, azt meghívta. A szentendreiek közül így nem állított ki Rozgonyi László az 1931. és 1933, évi, Jeges Ernő az 1933. évi római ösztöndíjasok kiállításain, holott ez ösztöndíjas éveik után esedékes lett volna. Gerevich az olaszországi tanulmányok jótékony hatásáról beszélt Rozgonyi esetében, hogy festményein meglátszik az olasz egyházművészet tanulmányozása. 52 Művészete ennek ellenére nem lehetett olyan meggyőző, hogy a római ösztöndíjasok tárlatát gazdagítsa. Rozgonyi művészetének másféle besorolási lehetőségét igazolta, hogy 1933-ban a Klebelsberg emlékkiállításon a párizsi ösztöndíjasok között szerepelt. Jeges mellőzésére is hasonló válasz adható, holott több festményt készített Rómában 1931—33 között. Jeges Rómában készült műveit először 1934-ben mutatta be hazai közönség előtt és mint római ösztöndíjas csak 1936-ban mutatkozott be itthon. 53 Gerevich ekkor nyilatkozta két évvel korábban befejezett hatalmas méretű vállalkozásáról, a „Bakócz Tamás bevonulása Rómába" című festményéről, hogy „ez volt a római iskola első kísérlete a történeti festészet megújítására,..." 54 Gerevich viszonylag megkésett értékelése ellenére már 1934-ben felvállalta Jeges művészetét, amikor a római Nemzetközi 56
