Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében

Egyházművészeti kiállítás alkalmából meghívta őt a római magyar ösztöndíjasok közé. Jeges és Heintz is többek között olyan művészek társaságában szerepelt itt, mint Aba-Novák Vilmos, Molnár С Pál, Medveczky Jenő, Pátzay Pál, Sztehló Lili, Mészáros László, Ohmann Béla. Heintz és Jeges egy-egy táblaképet állítottak ki, valamint Jeges díszítette magyaros ornamentikával az erre az alkalomra Árkay Bertalan tervei alapján bazilikává átalakított magyar termet.

55 Heintz megbízhatóságát azonban nem kérdőjelezték meg, már 1922-ben, majd egy évvel később 1923-ban egyházművészeti alkotásaival hívta fel magára a figyelmet és nyert ösztöndíjakat. 1926-ban — mint korábban említettük — megnyerte a Szent Ferenc pályázat első díját a Nemzeti Szalon Egyházművészeti kiállításán „Szent Ferenc a madaraknak prédikál" című Szentendrén festett alkotásával. Ezzel együtt járt, hogy elnyerte a megbízást a ferencesek rendje templomának oltárképére, amelyet végül mégsem kellett elkészítenie.

56 Heintz ugyancsak sikert aratott az 1930. évi Nemzeti Szalonban megrendezett újabb Egyházművészeti kiállításon, a Szent Imre emlékkiállításon „Szent Gellért és Szent Imre" című festményével, ahol harmadmagával a főváros kis aranyérmét nyerte meg.

57 Gerevich ezzel a művel hívta meg Heintzet a Klebelsberg emlékkiállításra. Többek között olyan művészekkel szerepelt együtt, mint Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Pólya Iván, Molnár C. Pál, Istókovits Kálmán, Szőnyi István, Medveczky Jenő, Kontuly Béla, Vilt Tibor. A korabeli kritika Heintzet a lelkileg legrátermettebb egyházművésznek minősítette.

58 Ehhez hasonlóan Gerevich 1936-ban Heintzet kizárólag vallásos festészete alapján minősítette.

59 A római iskolásként való megfelelés nem függött össze közvetlenül a római ösztöndíjjal járó kötelezettségek betartásával. Az Ösztöndíjtanács értesítőjéből kiderül, hogy az ösztöndíjas művészeknek be kellett számolniuk tanulmányaikról az Ösztöndíjtanács előtt. Az ösztöndíjasok közül többen jártak a római Accademia di Belle Arti óráira, 1936-ban pedig már arra kötelezték az ösztöndíjasokat, hogy be kell iratkozniuk egy olasz állami főiskolára. Bánáti Sverák József például így került az olasz Accademia di Belle Artira, Ferruccio Ferrazzi freskófestészeti óráira,

60 amit korábban több ösztöndíjas látogatott, a szentendreiek közül Jeges Ernő is.

61 A kötöttségek ellenére az olaszországi tartózkodás során többféle hatás érvényesülhetett együttesen. A legkézenfekvőbb magának az olasz tájnak, természetnek, fényviszonyoknak az ihlető ereje volt, amely egyfajta eredendő mediterrán élménynek szolgált alapjául. A másik alapvető hatást, az Olaszországban található művészettörténeti emlékanyaggal való találkozás jelenthette. A történeti anyagot tetszés szerint felhasználhatták az ókori kultúráktól, a reneszánszon keresztül a 19. századi művészetig. A harmadik hatás forrása pedig maga a kortárs olasz művészet és annak értékrendje, ahogyan visszafordul a régi olasz művészethez a barokkon, reneszánszon keresztül egészen a pogány latin kultúráig, és mindezzel együtt ahogyan felhasználja a modern művészet eredményeit. Az olasz táj, a mediterrán éghajlat fény- és színhatása valóban hatással volt 57