Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében
nincs idő és lehetőség a művészi hajlamok kibontakoztatására. A nyugdíjba vonulás után azonban ismét előtérbe tolakszik a tehetség. Kicsit több idő jut a ház körül naponta elvégzendő feladatok mellett, s előbb a maguk kedvére, majd mások örömére, biztatására újra munkálkodni kezdenek. Egyesek nem várják ugyan meg a nyugdíjkorhatárt, de a folyamatos munka mellett szabadidejükből, éjszakájukból lopnak el maguknak időt - sokak által eleinte talán nem is túlzottan nagyrabecsült - műveik megalkotása számára. Ismét másoknak egy-egy súlyosabb betegségből való felépülés, leszázalékolás, vagy nem várt pályamódosítás adja meg a lehetőséget tehetségük kibontakoztatására. De még ha művészi életpályára készültek is, egyikőjük életútja sem volt töretlen, egyenletes. Sokan még most is csak részben foglalkozhatnak kedvtelésükkel, mivel egyikőjük sem csupán művészetből él, illetve élt meg. Az itt következő életrajzok nagytöbbsége a személyes ismeretség élményei, vagy hosszas magnetofonos beszélgetés alapján készült. A többórás beszélgetések során kiderült, hogy talán senki sincs a meghallgatottak között, akinek szivébe ne szúródott volna az elmúlt évtizedek folyamán valamilyen tüske, nem érdemelt félreállítás, meg nem értés, munkájának mellőztetése, vagy más formában. De szerencsére az effajta élmények nem törték meg őket, inkább ösztönzően hatottak a választott művészeti ág továbbfolytatására, fejlesztésére. Művészeink a megye különböző tájait lakják. Többen élnek az északi, hegyes-dombos vidéken, de képviselve van a déli, alföldi terület is. Természetes, hogy az északi, erdős, hegyes tájakon, ahol a környezet szolgáltatja a fát, több a faragó művész. Ebből adódik bizonyára, hogy fafaragással háromszor annyian foglalkoznak, mint festéssel. Többen közülük festéssel kezdték, s faragással folytatták, mint Berényiné Szilády Sarolta, Kovács Ferenc, vagy váltakozva művelik mindkét ágat, mint Micsei László. Mások többféle anyagot és technikát is kipróbáltak, mint Bodrogi Sándor, Chemez Árpád, Dudás Juli. Megfigyelhető, hogy három nagy témakör foglalkoztatja alkotóinkat. Maguk helyett erről műveik beszélnek. E három témakör'az alábbiakban fogalmazható meg: Erősen inspirálta mindegyikőjüket a gyerekkorban magukba szívott sok-sok élmény, a mainál gazdagabb érzelemvilág. A legtöbb alkotás ezért életképnek nevezhető, mely a művész saját, benyomásokra érzékeny életének, foglalkozásának, környezete alakjainak megfigyeléséből keletkezik, s az átélés erejével hat. Lehetnek ezek a művek megdöbbentőek, meghatóak, de megjelenik bennük a jókedély, a humor, a huncutság is. Ebbe a csoportba sorolható a legtöbb mű: pl. Micsei László több szobra: az Ebéd, Egyedül, Hazafelé stb., és a Koldus с képe. Benedek Péter, Dudás Juli, Maczó Mihályné képei, Berényiné Szilády Sarolta faragásai: a Hazafelé, Búsuló, stb.; Oszoli József, Reitmayer József, Ungár István pásztor- és betyár-szobrai; Bodrogi Sándor, Ferenczy Ferenc, Kollár Pál, Orisek Ferenc, stb. anya- és gyermek ábrázolásai; Orisek Ferenc, Tóth László, Cseh László, Ungár István, Kovács Ferenc szekér- és állatfigurái stb. Másodikként a vallásos élet ábrázolását, a biblikus témák megjelenítését jelölhetjük meg. Ide tartoznak Jézust és tanítványait, a szentek életét megelevenítő képek, szobrok. Pl. a Jó Pásztor alakja, amint az elveszett bárányt visszahozza: Ungár István, Reitmayer József, Bucsánszky Sebestyén megfogalmazásában látható. Jézus születését ábrázolja Dudás Juli a Háromkirályok-kal, Jézus szenvedéseit Chemez Árpád művei, valamint Reitmayer Golgotája és Utolsó vacsorája jelenítik meg. E csoportba tartozik Kovács Ferenc Mózes, Szent György, Micsei László Szent Johanna, Imádkozó, Bucsánszky Sebestyén Szent Sebestyén szobra, Chemez Árpád Szent-Galleni szerzetese, stb. Harmadszorra említjük a szintén jelentős mennyiséget képviselő történelmi eseményeket, a nemzet nagyjait, kiváló embereketmegörökítő, vagy irodalmi alkotásokra utaló munkákat. E csoportba sorolható pl. Tóth László Csodaszarvas és Bocskai с munkája; Kovács Ferenc Árpád, Attila; Berényiné Szilády Sarolta Lehel kürtje, és Arany a Fülemüle с versének illusztrációja, Oszoli 96
