Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Schleininger Tamás: Várospolitikai koncepció dr. Antolik Arnold: „Mi volt Szentendre és mi lehetne” című „célkitűzési kísérlete” nyomán

A várospolitikára nemkülönben hatással volt a központi hatalom (lett légyen az királyi, nagyúri avagy állami) és a város „akciószabadsága" közötti viszony alakulása is. Végső kifejletben a várospolitikát a városi polgárság, a polgárság közakaratát képviselő elöljáróság és a „primus inter paris": a város vezetője (hívják azt bírónak, avagy polgármesternek) alakítják ki, valósítják meg. Szentendre nem volt híján polgárai lokálpatriotizmusának és - ha notabilitása nem is követte mindig az általános fejlődésirányt - (lásd lojalitását a császár iránt a kuruc korban, vagy „langyos" viszonyát az 1848-as forradalomhoz), ha bizonyos korban elnyomta, kiszipolyozta adófizetőit, (lásd Ráby Mátyás idevonatkozó adatait), ha a képviselőtestülete és azok vezetői nem is mindig álltak helyzetük magaslatán - így aztán tevékenységük megítélése sem lehet minden esetben egyértelmű - azért az eredmény bizonyít!... Szentendre azzá vált ami, és ez nem üres megállapítás, hisz bizonyítja a város vitalitását. Az utilitarizmus, pragmatizmus „szűk prakticizmusként" való pejoratív értelmezésekor ismételten csak az eredményt kell figyelembe vennünk, no meg azt a tényt, hogy azért volt a városnak egy felvilágosult, karitatív főbírája Dumtsa Jenő személyében, és volt egy polgármestere, akit dr. Antolik Arnoldnak hívtak, s aki egy „Várospolitikai célkitűzési kísérletet" tett le a város asztalára. (1. kép) Dr. Antolik Arnold életrajza tipikusnak modható az I. világháború kezdetétől a II. világháborút követő időszak történelmi periódusában. A helyi szinten közméltóságot viselő, illetve politikai befolyással bíró, felelősségteljes ember „curriculum vitae"-je: pénzügyi és hivatali visszaélésekkel vádolják a Tanácsköztársaság idején; a Horthy-rendszer „В''-listázza; a Rákosi-korszak meghurcolja. Semmi nem indokolja az életút ilyesfajta alakulását, hacsak az nem, hogy a történelem általában nem szokta „díjazni" az önzetlen közszolgálatot... Dr. Antolik Arnold 1885-ben Aradon született. Apja, Antolik Károly fizikus, az aradi gimnázium tanára, majd a pozsonyi főreáliskola igazgatója volt. Antolik Arnold Pozsonyban szerzi meg az érettségi bizonyítványt, majd Budapesten beiratkozik a Képzőművészeti Főiskolára. Itt ismerkedik meg az akkori neves festők többségével. Egy év elteltével - apja biztatására - átiratkozik a jogi karra. Jogi doktorátust azonban a kolozsvári egyetemen szerez. Az első világháború kitörésekor személyi titkára Almássy Lászlónak, aki a szentendrei kerület 1910-től megválasztott országgyűlési képviselője, majd a habom alatt kormánybiztos. Antolik Arnoldot 19l6-ban választják meg Szentendre város polgármesterének. Ettől kezdve 1960-ban bekövetkezett haláláig Szentendrén élt.

4 Polgármesteri tevékenységének kezdete már a háborús időkre tehető, amikoris a legégetőbb feladat a város gazdasági életének megszervezése, zökkenőmentes működtetése volt. Ennek maximálisan igyekszik eleget tenni mind a város vezetősége, mind annak polgármestere. Csakhogy sűrűsödnek az adminisztrációs terhek: adóügyek, rekvirálások, a város élelmezésének megszervezése, segélyek szétosztása, a munkanélküliség kezelése stb. (Ez utóbbi kapcsán dr. Antolik Arnold a Szentendre és Vidéke című újság 1914. augusztus 2-i számában arra kéri a munkaadókat, módosabbakat, hogy elsősorban a bevonultak családjainak adjanak munkát. Ugyanitt a polgármester felajánlja, hogy a katonák gyermekeit ingyenes óvodai ellátásban részesíti a város).

5 Az adminisztrációs terhek növekedésével egyenes arányban kellett növelni az ügyintéző munkaerő létszámát is. A „felduzzasztott közigazgatás" később egyik pontja lett a város vezetősége ellen felhozott vádaknak. (Nemkülönben egyik fontos fejezetévé válik a „Mi volt Szentendre, és mi lehetne" című dolgozatnak, ahol Antolik Arnold bebizonyítja, hogy a „befektetés" jó szervezés-vezetés mellett busásan megtérül). Az Új Korban az alábbiak jelentek meg a háborús közigazgatásról: „A városi közpénztár rövid időn belül alig lesz képes fizetési kötelezettségeinek eleget tenni, mert a nagy terheket és kiadásokat nem fogja elbírni. Ez csak természetes következménye a tisztviselők tervszerűtlen gazdál166