Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)

lószerszámot tettek. Minden kocsin volt egy hajtó és bugyoradogató. Egy kocsira 25-40 bugyor fért fel, amelyeket a kocsi belsejében helyeztek el. A bugyorban volt egy takaró, az ünneplőruha, sonka és a kenyér. Az ünneplő csizmákat a kocsiban lévő sátorfára akasztották fel. A kocsik két külső oldalán lévő két karikás rúdra aggatták a férfiak a tarisznyákat, a nők a szatyrokat. Aki útközben nagyon elfáradt, idős volt, a cipő feltörte a lábát, az felülhetett, de ez ritkán fordult elő. Éjszakánként valaki mindig a kocsin aludt, hogy vigyázzon az ott lévő értékekre. A búcsú költségeit Mersevát mellett szedték össze a búcsúvezetők s a kocsisok is ott kapták meg a járandóságukat, a bugyorpénzt.'*

51 B.) Búcsújárás a kegyhelyre 1. Az indulás Az indulás napja hétfő volt.

46 A bugyros kocsinak már reggel fél hatra a templomhoz kellett hajtania, hogy a búcsúsokat már ott várják. A templomhoz érkező búcsúsok feladogatták bugyrukat a kocsira, s a bugyoradogató elhelyezte azokat a kocsi belsejében.

47 Reggel hatkor kezdődött a mise, ezen résztvettek a búcsúsok és a hozzátartozóik is. A plébános beszédet tartott, amelyben a zarándoklatról szólt. A beszéd után a búcsúsok a zászlókkal felsorakoztak az oltár előtt, s imádkozta: „Hatalmas nagy irgalmú Isten, íme teljes szándékunk, hogy a te nagyobb dicsőségünkre, a bold. Szűz Mária méltó tiszteletére, N. N. csodákkal tündöklő képéhez zarándokoljunk, vedd kegyelmesen ezen jószándékunkat, és adj kegyelmet, hogy amely feltett nagy fogadott ájtatosságunkat sok testi és lelki áldásidnak méltó hálaadás végett - vagy azoknak megnyerésére vagy elkövetett bűneinkért érdemelt ideig tartó büntetésnek eltöltése végett - végbevinni kívánunk, azt érdemesen és hasznosan el is végezhessük, ami Uaink Jézus Krisztus és a bold. Szűz Mária esedezése által. Ámen.

48

" Az ima után a haladási rendnek megfelelően felsorakoztak, s ezt a sorrendet odafelé is, visszafelé is szigorúan megtartották. Elől a két zászlóvezető,

49 akik komoly, éltes emberek voltak. A két vezérzászló: mind a kettő piros, aranyrojtokkal a szélén, Szent Vendel és a Szűzanya látható rajtuk. Tetejükön rózsaszín vagy zöld szalaggal átkötött, fonott művirágkoszorú volt. Négyzet alakúak. A két legöregebb legény volt a zászlóslegény, ők feleltek a vezérzászlókért. Kiscellben minden zászlóra szalagot vettek, a vezérzászlókra a két zászlós legény vásárolta, a többi szalagra az asszonyok és leányok adták össze a pénzt. A zászlós legények vitték ki a zászlókat Fehérvárról egészen a fekete-hegyi keresztig (4 km) és vitték be a kegyhelyre, hazafelé ugyanúgy. Útközben félnaponként váltották egymást a legények. Fehérvár határából kiérve a vezérzászlókat bevették, s két pléhből készült tasakba tették. A tasakokat két tasakos fiú vitte vállra szíjazva. Ők a vezérzászlók után haladtak. A zászlókon művirág koszorúk csak az elinduláskor és az érkezéskor voltak fenn, útközben egy ládában tartották azokat, a kegyhelyre vitt gyertyák mellett. Útközben a múvirágkoszorú helyébe a két zászlós legény élő virágot kért a házaknál. Jutalomból a zászlóslegények búcsúfiát (imakönyv, olvasó stb.) vettek a zászlósleányoknak, vagy meghívták őket Kiscellbe ebédre. A két tasakos fiú; A legények, Az emberek, A három elöljáró, a leányok, előtt két zászlót vittek a zászlósleányok. Zászlósleány az lett, aki hétfőn a legkorábban érkezett a templomhoz. Sokszor már éjfélkor is odaállt egy-egy leány. A téglalap alakú zászlók bordó, esetleg kék színűek voltak. Az egyik zászló a földműves, a másik a mesterleányoké volt. A leányok sorban egymás után haladtak a zászlójuk után. Az asszonyok: előtt egy zászló haladt, színe zöld, téglalap alakú. A legfiatalabb asszony vitte, aki azon év tavaszán ment férjhez. 14