Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)
A bugyroskocsik a templomhoz való érkezés sorrendjében haladtak az egész hét folyamán. Általában négy kocsi ment, de ha szükség volt, néhány legény hátramaradt és fölszerelték a tartalék bu gyros kocsit, s avval hajtottak a többiek után. A búcsúra menők nagy többsége nő volt. Természetesen voltak állandó búcsújárók is. 50 A lányok igyekeztek házasság előtt eljutni Kiscellbe, azonban ez nem volt kötelező, de a farsangkor férjhez ment fiatalasszonyoknak már igen. Tehát minden új asszony köteles volt Kiscellbe zarándokolni. Volt olyan búcsú, hogy Fehérvárról 80 leány és 80 legény ment Kiscellbe, ehhez jött még az asszonyok és a férfiak létszáma, tehát a processzió lélekszáma jóval 200 felett volt. 51 Általában 17-18 éves kortól kezdtek Kiscellbe járni, mert az út igen fárasztó volt, és előfordult, hogy egyegy 13-14 éves is elment. A búcsúra menők létszámát nagyon befolyásolta az időjárás, a termés, és a gazdasági helyzet. Ha nagyon rossz esős idő volt, akkor nyilvánvalóan kevesebben indultak el. Az idősebbek többsége inkább otthon maradt. A Kiscellbe menőket a vallásosság vitte a zarándokúira: belső lelki szükséglet, a kikapcsolódás, vágy kijutni a mindennapi élet szürkeségéből. Volt, aki beteg családtagja meggyógyulásáért ment imádkozni, volt, aki saját felgyógyulásáért esedezett a kegyhelyen. 52 A fehérváriak számára a kiscelli búcsújárás kemény fizikai megterhelést jelentett, hiszen naponta átlagban 50 km-t kellett megtenniük, ami jelezte a mély vallásosságukat, áldozatkészségüket. „Ha jól ment", akkor ajándékot is vittek a Szűzanyának: csipkeruhát, terítőt. A templomban felsorakozó búcsúsokat a pap megáldotta, ezt követően énekelve vonultak ki a templomból: „Máriát dicsérni hívek jöjjetek, Mert ő fogja kérni fiát értetek. Üdvözlégy Mária mondja minden hív, Áldott légy Mária, nyelv mondja és a szív, Ha értünk Mária fiát követi, Kérését szent Fia meg nem vetheti, Üdvözlégy Mária, mondja minden hív, Áldott légy Mária, nyelv mondja és szív" 53 Majd „Serkenj fel ó bűnös vétkek álmából, Kelj fel immár ezer bűnnek ágyából. Mária Czeli virághoz, Siess kegyes patrónádhoz Hagyd el e világi múlandóságot, Keress Máriánál irgalmasságot, Mária Czeli virághoz, Siess kegyes patrónádhoz" 5/ ' Mire az éneknek vége lett, elértek a Szent György kápolnához, 55 amit a fehérváriak csak „Gyurka kápona" névvel emlegetnek. Itt a búcsúvezető a kápolna szentjéhez fohászkodott: „Dicső Szent György vitéz, könyörögj érettünk." A búcsús nép válaszolt: „Uram hallgasd meg könyörgésünket." A búcsúvezető itt rövid beszédet mondott, amelynek az volt a lényege, hogy mindenki úgy viselkedjék, ahogyan az búcsúshoz illik. A kápolnától kiindulva a búcsúvezető kijelentette: „egy olvasót imádkozunk a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére" 56 Az olvasó végére elértek a Palontai úti Szentgyörgyi út elágazásánál lévő búcsúzó kereszthez. Eddig a hozzátartozók egy része is elkísérte a processziót, de innen már csak a búcsúsok mentek tovább. A búcsúzókereszthez érve a búcsúvezető elmondott két Miatyánkot, két Üdvözlégyet, s így fejezte be az imádkozást: „imádunk Uram, Jézus Krisztus téged." A búcsúsnép válasza: „mert Szent Kereszted által váltottad meg a világot." Az imák után a búcsuvezető bejelentette: „kedves búcsús testvéreim, itt egy fél órát késünk, megreggelizünk és úgy folytatjuk tovább utunkat. A reggeli után, az indulás előtt jelölte ki a búcsúvezető a négy olvasómondót - kettőt a legények és 15
