Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Soós Sándor: Székesfehérvár-Felsőváros népének gyalogos búcsújárása Kiscelbe (Celldömölkre)
II. SZÉKESFEHÉRVÁR-FELSŐVÁROS NÉPÉNEK GYALOGOS BÚCSÚJÁRÁSA KISCELLBE (CELLDÖMÖLKRE) A.) Az előkészületek A kiscelli zarándoklat szervezése húsvét második napján kezdődött a Katolikus Körben 35 itt jöttek össze a kettő órai litánia után a búcsúvezetők és a zarándoklaton résztvenni akarók. A búcsúvezető megkérdezte, ki akar kocsis lenni, s a jelentkezők közül választottak. A megválasztás megtiszteltetésnek számított. A négy bugyroskocsis közül általában három alsóvárosi, egy felsővárosi volt. 36 Egy bugyroskocsi pedig tartalékba maradt, ez csak akkor indult, ha a búcsúsok holmija nem fért el a négy szekéren. Ekkor határozták meg a búcsújárás időpontját is. A búcsú napja 1914-ig állandó volt, mindig Áldozócsütörtökre esett, tehát a húsvét idejétől függött. 37 1921-től a tavaszi munkákhoz igazították az indulást, és minden esetben május 10-e utánra tették azt. 38 A gyalogos búcsújárások két napig tartottak, és egészen 1943-ig indultak precesszióval. 39 A zarándoklat mindig hétfőn indult, szerdán délután érkeztek Kiscellbe, csütörtök volt a búcsú napja, pénteken indultak haza, és vasárnap érkeztek meg. A búcsúra készülődés az indulás előtti szombaton és vasárnap történt. Ekkor főzték meg az útravaló sonkát és a tojásokat. A sonka és a tojások mellé egy kenyér került a bugyorba a csíkos tarisznyába és a szatyorba egy kis üveg pálinka. A férfiak erősét, az asszonyok likőrfélét vittek. Az 1750-es fogadalom szerint minden családtól egy személynek részt kellett vennie a búcsújárásban. Ezt egészen 1914-ig be is tartották. A búcsú előtti gyónás és áldozás nem volt kötelező - enélkül is gyónt és áldozott mindenki - de a kegyhelyen már igen. A búcsújárás költséges volt, sokba került. 1927-ben a következő kiadásokra kellett fizetniök a búcsúsoknak: bugyorpénz: 10 pengő processio költség: 10 pengő vízhordóknak: 1 pengő harangozóknak: 2 pengő Ezen kívül minden évben 6 db egy kilós gyertyát vittek a kiscelli kegyoltárra. 40 A pénz összeszedése a megérkezés utáni napon, a 8-as misét követően történt, amikor a búcsúsok 9-től 10-ig a kálvárián tartózkodtak. 41 A pénzt majd a pénztáros őrizte és ő fizette a közös költségeket is. 42 A zarándokok félig ünneplőben mentek a búcsúra, mert az jól bírta az út viszontagságait. Vittek magukkal ünneplőt is a bugyorba helyezve. 43 Fontos volt a hosszú úton a kényelmes lábbeli. A férfiak hajadonfővel mentek. Ha esett az eső, akkor kalapot tettek fel, mert a hosszú úton könnyen megbetegedhettek. Egyszer egy búcsús a hazaérkezés után néhány nap múlva meg is halt. A leányok kontyba csavarták hajukat, s hajsütővassal göndörítették az indulás előtt. Általában nagy bugyroskocsi ment a búcsúsokkal. A kocsikra a búcsú alkalmából sátrakat szereltek. Az öt sátor a búcsúközösség tulajdona volt, s a búcsúvezető őrizte a házánál lévő pajtában. A sátor anyaga viaszos ponyva volt, amit hajlított fából készült vázra szereltek rá. A favázat a Bakonyban, Tésen, vagy Jásdon készítették. 44 A sátrakat a fogathajtók az indulás előtti pénteken vitték haza és szombaton szerelték fel a lőcsös, ráfos kocsikra. A hátsó saroglyát három karóval meghosszabbították, s ide helyezték a lovak heti élelmét: a kévébe kötött kiporciózott takarmányt és a zsákokba helyezett abrakot. (Naponta 20 kg jutott a két lónak). Hogy a takarmányt és az abrakot védjék az időjárás viszontagságaitól, a sátor hátsó, hosszú részét ráhúzták a saroglyára és alul összekötötték. A zöldre festett kocsikat függőleges piros csíkokkal díszítették. Pirosra festették a kerekek küllőit is. Hazafelé Isztimérben virágcsokrot helyeztek a sátor elejére, közepére. A lovakra díszes 13
