Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
STUDIA COMITATENSIA 35. - A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE előfordulnak.3 147 A változat Pannónia teljes területéről ismert,148 nyugaton egészen Lauriacumig jutott el.149 A zsámbéki fibulák legújabb párhuzamait Tolna megyéből tették közzé.150 A változat megjelenése az 1. század utolsó harmadára tehető, és használatban volt még a 2. század második felében is.151 A 75. számú budaörsi fibula egy műhelyként meghatározott kora római, Domitianus és Traianus-kori terra sigillatákat is tartalmazó, kemencés objektumban (L/360) került elő,152 ami ismét megerősíti, hogy a változat már az 1. század utolsó harmadában vagy végén megjelenhetett. 2. változat = Kovrig VI. t. 60, 60a (Kát. 60-62) Az előző változattal ellentétben az ugyancsak Zsámbé- kon előkerült 60-61. számú fibulákat (8. tábla 4-5) már kéttagúság jellemzi. Fejrészük kisméretű, felülnézetben ovális; kengyelgombjuk tagolatlan, félköríves, csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész felső oldalán gerinc húzódik, végét kúpos, csúcsos végű gomb zárja le. Magas, keskeny tűtartójuk kitöltött. A fejrész alakítása alapján a 62. számú hiányos fibula (8. tábla 6) is a változat képviselője lehetett. Ezek a kengyelgomb, a lábrész és a tűtartó felépítése alapján Almgren 84-es formájával is párhuzamba állítható, többnyire kisméretű fibulák az előző változathoz hasonlóan Pannónia egész területén fellelhetők.153 Budaörs leletanyagában csak egy kis töredék alapján lehetett a változat jelenlétét igazolni.154 Újabb párhuzamokat Brigetióból és Tolna megyéből tettek közzé.1SS A kéttagúság és Almgren 84-es formájával mutatott hasonlóság alapján a változat a 2. században (és esetleg a 3. század elején-első felében) lehetett használatban.156 3. változat (Kát. 63) A 63. számú perbáli fibula (3. tábla 6) számos jellemvonását tekintve nagy hasonlóságot mutat az előző változattal. így lábrészének felső oldalán gerinc húzódik, végéhez rézsútos állású, kúpos, csúcsos végű gomb kapcsolódik, magas, középszéles tűtartója kitöltött. Eltérő azonban a kengyelgomb alakítása, amely ennél a fibulánál tagolt, középső eleme korongszerűen kiemelkedő. A fibula fejrésze nem vizsgálható, de feltételezhető, hogy az előző változatéhoz hasonlóan alakították. A kengyelgomb és a lábrész alakítása alapján a változat az egygombos, erősprofilú fibulák Almgren 83-as formájával állítható párhuzamba, ami alapján a perbáli töredék a 2. századból származhat. 4. változat (Kát. 64) Egy további zsámbéki töredék (Kát. 64 = 8. tábla 7) esetében nem tisztázható, hogy a kisméretű fibula egy- vagy kéttagú volt-e. Végén félköríves keresztmetszetű fejrésze letört, kengyelgombja széles, félköríves, tagolatlan, és csak a fibulatest felső oldalára terjed ki. A lábrész peremei íveltek, középvonalában gerinc húzódik, díszítése V-alakban összefutó barázdákból és a peremet szegélyező cikcakkvonalakból áll. Végét rézsútos állású, kúpos gomb zárja le. A tűtartó az előző változatokhoz hasonlóan magas, széles, kitöltött. Fejrésze a trombitafejes fibulákra jellemző módon alakított lehetett, alja nem egyesült a kengyelgombbal. A tűtartó alakítása alapján már a 2. században készülhetett. A 65. és 66. számú zsámbéki töredékek (8. tábla 8-9) kéttagúak, fejrészük felülnézetben kerek, aljuk nem egyesült a kengyelgombbal. A 65. számú fibula rugója a trombitafejes fibulákra jellemző módon sokcsavarulatos (7 + 8), a fejrész peremét cikcakkvonal szegélyezi. A kengyelgomb és a lábrész hiányában a fibulák pontosabb besorolása nem lehetséges. Kéttagúságuk alapján 2. századi készítmények lehetnek. 10. típus: Térdfibulák (Kát. 67-75) Az elsősorban a rajnai és dunai tartományokban elterjedt, katonafibuláknak tekintett térdfibulák polgári telepek leletei között is felbukkannak (Budaörs: 6,9 %; Érd: 4,6%).157 Hasonló arányban vannak jelen a zsámbéki leletanyagban (7,1%), Perbálon viszont minden 6- 7. fibulát ebbe a típusba lehetett besorolni (15,2 %). Ezzel a lelőhely 2. legnépszerűbb fibulatí- pusának bizonyultak. A budaörsi és az érdi település leletanyagában csak rugós zárszerkezetű, felső húro- zású változatokat lehetett elkülöníteni, amit többnyire félköríves, ritkábban téglalap alakú fejlap fedett. A félköríves fejláphoz - közvetlenül vagy gallér köz- beiktatásával - a noricumi-pannoniai-felső-moesiai térségre jellemző, oldalnézetben magasan boltozott, S-alakban ívelt; felülnézetben középtájt beívelő, a haj147 Sáró 2014b: 167,194, Kát. 67, 8. tábla 2. 148 Kovrig 1937:17,52. 149 Jobst 1975:43,143, Taf. 8,55. 150 Sáró 2014a: 304, 6.a.l. típus, 310-311, Cat. Nr. 20-21, Fig. 4,3-4 (Paks); Sáró 2014b: 167-168, V.l. változat, 193-194, Kát. 63, 67, 8. tábla 1-2 (Hant, Tolna megye). 151 Merczi 2012: 493. 152 Ottományi 2012: 309, 331, DVD-melléklet. 153 Merczi 2012: 493-494, további irodalommal. 154 Merczi 2012: 493, Kát. 79, 7. kép 2. 155 Brigetio: Bartus-Borhy-Delbó et al. 2016:158-159, Kat. 1,18. tábla 1; Tolna megye: Sáró 2014b: 166, IV.2.a. változat, 186, Kát. 28 (Hant), 188, Kát. 40 (Tolna megye), 7. tábla 2-3 (egygombos, erősprofilú fibulaként tárgyalva). 156 Merczi 2012: 494. 157 Budaörs: Merczi 2012: 508,1. táblázat; Érd: Merczi 2016a: 93,1. táblázat. 91
