Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULÄK PERBÁLRÓL ÉS ZSAMBÉKRÓL rának vége-Claudius kora közötti időszakra helyezik,13S más szerzők szerint viszont a változat az 1. században folyamatosan használatban volt.136 Sem az érdi, sem a budaörsi leletek nem keltezhetőek pontosan. A budaörsi 71. számú fibula az L/577. számú, Severus-kor- ra-4. századra keltezhető kőépület és az L/653-as számú téglalap alakú gödörház közötti területen került elő. A gödörház az egyéb leletanyag alapján az 1. század második felére-2. század első harmadára helyezhető,137 de a kőépület alatt is előkerültek olyan gödrök, amelyek használata az 1. század végén indulhatott.138 Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy a budaörsi fibula már az 1. század második felében készülhetett. 8. típus: A Zsámbékról származó 56. számú töredék (7. tábla 12) egy kéttagú, felső húrozású, téglalap alakú támlappal rendelkező fibulából származik. Fejrésze rombusz alakú, felső oldala facettált, hátoldala egyenesen elvágott. Egy másik, ugyancsak zsámbéki töredék (Kát. 57) egy olyan fibula (7. tábla 13) részlete, amelyet kismértékben ívelt, háromszögletes keresztmetszetű lábrész, és nagy méretű, kitöltött tűtartó jellemzett. Egy brigetiói és egy feltehetően Levice (Léva) környékén előkerült fibula alapján a két töredék ugyanazt a típust képviseli.139 A brigetiói és a barbaricumi fibula alapján a rövid fejrész tagolt, nagyobb részt a fibulatest felső oldalára kiterjedő, félköríves vagy ovális kengyelgombhoz kapcsolódott. A fibulák hosszan elnyúló lábrésszel, ennek végén rézsútos állású, gömbölyded gombbal; valamint nagyméretű, a láb hátsó felére kiterjedő, trapéz alakú, kitöltött tűtartóval jellemezhetők. Egy sikátori töredék alapján az ilyen felépítésű fibulák- nál 2x4 csavarulatos rugót alakítottak ki.140 Ezek a fibulák első pillantásra egy újabb egygom- bos, erősprofilú fibulaváltozat képviselőinek is tekinthetők,141 de a két alkotórész egymáshoz viszonyított arányát (a hosszan elnyúló lábrészhez képest igen rövid fejrész) és a fibulák méretét tekintve kialakulásukra a noricumipannoniai szárnyas fibulák (Garbsch A 23 8v) is hatással voltak.142 Mindezek alapján ezeket a két fibu- latípus sajátosságait is egyesítő leleteket egy különálló típusba soroltam. A változat keltezéséhez egyik lelet Egygombosfibula támlappal (Kát. 56-57) sem nyújt támpontot, a kéttagúság alapján azonban 2. századi használat tételezhető fel. Azonos felépítésű fibulák Pannónián kívül a birodalom más területeiről nem ismertek. 9. típus: Pannóniái trombitafejesfibulák (Kát. 58-66) Noha a típus fő elterjedési területe Pannónia, a trombitafejes fibulák egyik északkelet-pannoniai település leletanyagában (Budaörs: 4,6 %; Érd: 4,6 %) sem bizonyultak gyakoribbnak, mint a kétgombos fibulák.143 Arányuk Perbálon is alacsony (3,0%), Zsámbékon viszont 11,5%-os gyakorisággal a harmadik legnépszerűbb fibulatípust jelentik. A trombitafejes fibulák az egyik legkevésbé kutatott pannoniai típusnak tekinthetők, rendszerük kidolgozását jelentősen megnehezíti a leletek nagyfokú töredékessége. Az északkelet-pannoniai településeken általában a kisebb méretű, egy- és kéttagú darabokat részesítették előnyben, egytagúság esetén körültekert húrt alkalmaztak.144 A kéttagú darabok egy részének felépítése nagy hasonlóságot mutat az egyszerűbb kivitelű, támlap nélküli Almgren 84-es egygombos fibulákéval. 1. változat = Kovrig VII. t. 62 (Kát. 58—59) Zsámbékon került elő az a két kisméretű fibulatöre- dék (Kát. 58—59 = 8. tábla 2—3), amelyeket sokcsava- rulatos (2 x 8) rugóval, húrhorog nélkül, körültekert húrral készítettek. Mindkét fibula feje igen kisméretű, felülnézetben kerek, alja nem egyesül a kengyellel, a rugót alig fedi be. Az 58. számú fibulánál tagolt, kerek, a fibulatestet teljesen körbevevő kengyelgombot alakítottak ki. Azonos alakítású fejrésszel jellemezhető fibulákat Északkelet-Pannoniában a budaörsi telep leletanyagából, a solymári temetőből és egy aquincumi sírból is ismerünk.145 A párhuzamok alapján a zsámbéki fabulákról is feltételezhető, hogy a lábrész külső oldalai íveltek és rovátkolt díszítésűek voltak, a középvonalban pedig hullámvonal húzódott, bemélyedéseiben be- böködött pontokkal. A lábrész végét tagolt, rézsútos állású gomb zárta le, a tűtartó pedig kitöltött volt.146 A változatot általában kis méret (3-3,5 cm közötti hosszúság) jellemzi, de ritkán nagyobb darabok is 135 Sedlmayer 2009: 27,143, Abb. 93, ISO, Abb. 98,155-157, Abb. 103. 136 Garbsch 1965: 29-32; Gugl 1995. 26. 137 Ottományi 2012: 310, DVD-melléklet. 138 Ottományi 2012: 53-54. 139 Brigetio: Merczi 2000b: 9,50-51, V. tábla 2; Levice/Léva: Lamiová—Schmiedlová 1961.138—139, Tab. XXII, 2a. 140 Palágyi 2014:101,122,30. ábra 1; 88. ábra, 21. sír. Továbbá ide sorolható egy Tolna megyei lelet is, amelynél félköríves keresztmetszetű fej- és lábrészt említenek: Sáró 2014b: 164—165,192, IV.l.b.5. változat, Kát. 58, 6. tábla 2. 141 Egygombos, erősprofilú fibulák közé sorolva: Sáró 2014b: 164-165; Palágyi 2014:122. 142 Garbsch 1965: 74-75. 143 Merczi 2012: 508,1. táblázat; Merczi 2016b, 93,1. táblázat. 144 Merczi 2012: 492-494; Merczi 2016a: 86. 145 Budaörs: Merczi 2012: 493, Kát. 75-77, 6. kép 8-9; 509, 2. táblázat; Solymár és Aquincum: Merczi 2012: 493, további irodalommal. 146 Merczi 2012: 493. 90
