Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról

STUDIACOMITATENSIA35.-AFERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

3. változat (Kát. 51)

Az 51. számú zsámbéki töredék (8. tábla 1) az előző változatokba sorolt fibulákhoz hasonlóan egytagú, de a húrt már a szélesebb húrsapka fedi be. Ennek díszítése V-alakban összefutó barázdákból és cikcakkvonalból áll. A fibula rövid, kismértékben kiszélesedő szárnyai különállóak, 2-2 felszegecselt, hengeres gombbal és V-alakban összefutó barázdákkal díszítettek. Az egyenes lábrészről mindössze annyi állapítható meg, hogy mindkét oldalon cikcakkvonallal díszített felső pereme négyszögletes keresztmetszetű volt, alját pedig a hátoldalon visszahajtották.

A szárnyakat Garbsch számos változatánál (Garbsch A 238f, h, i, k, 1, n, o, p, s, t) díszítette 2- 2 felszegecselt gomb.126 A fibulatöredék fejszélessége (1,7 cm) arra enged következtetni, hogy az előző két változat képviselőihez hasonlóan ezt a fibulát is közepes hosz- szúság (10—12 cm) jellemezhette. A négy gombbal díszített szárnyú változatok közül közepes hosszúságú fibulákat J. Garbsch csak az A 238k és A 2381 változatokba sorolt. Ezek közül a csepp-, csillag- és félhold alakú motívumokkal áttört tűtartójú A 238k változat Iuvavum környékére jellemző forma,127 a csepp-, hólyag- és csillag alakú motívumokkal díszített A 2381 változat viszont Pannónia északnyugati részén terjedt el. Mérete és elterjedési területe alapján a fibulatöredék leginkább az utóbbi, 1. század végére-2. század első felére keltezett változathoz tartozhatott.128 De nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy a nagyobb mérettel jellemzett változatok között is felbukkanhattak kisebb méretű darabok.

4. változat = Cocif 12d2 típus (Kát. 52)

Az előző változatokba sorolt fibulákkal ellentétben az 52. számú perbáli fibula (3. tábla 3) már kéttagú, és sokkal kisebb méretű. A fej- és lábrész határán, a kengyelgomb helyén egy négyzetes kiemelkedés figyelhető meg, amelyet négy egybeöntött, kis bütyök tagol. A lábrész kezdeti szakasza félköríves keresztmetszetű.

A kengyelgomb nélkül készített fibula esetében a négyzetes kiemelkedés és a bütykök talán igen leegyszerűsödött szárnyakként értelmezhetőek. Garbsch rendszerében ilyen felépítésű fibulák nem szerepelnek. Hasonló kivitelű fibula Pannónia északkeleti részéből, de egyéb területeiről sem ismert. A zsámbéki fibula

126 Garbsch 1965: 57-73.

127 Garbsch 1965: 60—61.

128 Garbsch 1965: 61-62.

129 Coci$ 2004: 74-75, 183, Kát. 642-645, Pl. XLIII, 642-645. A változat Garbsch A 238q változatával való azonosítás (Garbsch 1965: 69-70) a szárnyak és a tűtartó eltérő alakítása alapján nem fogadható el.

130 Coci? 2004:74,183, Kát. 637-641, Pl. XLIII, 637-641.

131 Coci? 2004:74-75.

132 Merczi 2012: 508,1. táblázat; Merczi 2016a: 93,1. táblázat.

133 Garbsch 1965: 44—46.

134 Budaörs: Merczi 2012:492, Kát. 71-72, 6. kép 6-7; 510,2. táblázat; Érd: Merczi 2016a: 76-77, 86, Kát. 47-48,5. tábla 11, 6. tábla 4.

párhuzamait eddig mindössze Daciából tették közzé, ahol a legtöbb lelet Porolissumban került elő.129 Daciában olyan darabok is ismertek, amelyeknél a négyzetes kiemelkedés csak kétfelé ágazik (Cocij 12d2 típus).130 A párhuzamok alapján a perbáli fibula egyenes vonalú lábrésze - más szárnyas fibulaváltozatokhoz hasonlóan - nem végződött gombban, a láb hátsó felére kiterjedő négyzetes vagy trapéz alakú tűtartó kitöltött volt.131 A kéttagúság alapján a változatot már a 2. századra kell helyezni.

7. típus: Noricumi-pannoniai kétgombosfibulák (Kát. 53-55)

A szárnyas fibulákkal ellentétben az ugyancsak a noricumi-pannoniai női viselet részét képező kétgombos fibulák az északkelet-pannoniai települések leletanyagában (Budaörs: 4,6 %; Érd: 3,1 %) csak alacsony arányban bukkannak fel, a temetőkből pedig szinte teljesen hiányoznak.132 A kétgombos fibulák Perbálon (6,1%) és Zsámbékon (1,5%) is ritkábbnak bizonyultak, mint a szárnyas fibulák. A térségben elsősorban az 1. században használt egytagú Garbsch A 236c változat terjedt el, amelynek legfőbb sajátossága a keretes tűtartó.

1. változat = Garbsch A 237b (Kát. 53-54)

Perbálon két nagyobb méretű, hiányos noricumi-pannoniai kétgombos fibula is előkerült. Mindkét fibula egytagú és felső húrozású, a húrt az 54. számú fibulánál (3. tábla 5) keskeny húrhorog tartja, az 53. számúnál (3. tábla 4) viszont részlegesen három V-alakban ösz- szefutó barázdával díszített húrsapka fedi. A fibulák kengyelgombjai szintén azonos kidolgozásúak: az elülső ovális, nagyobb részt a kengyel felső oldalára terjed ki, a hátulsó kerek, a kengyelt teljesen körbeveszi. A gombok közötti kengyelszakasz ovális keresztmetszetű. A közvetlenül a második kengyelgomb mögül induló széles tűtartó díszítése mindkét fibulánál kerek átlyukasztásokból állt. Felépítésbeli sajátosságai alapján a perbáli fibulák Garbsch A 237b változatával azonosíthatók, amelyre a két perbáli fibulánál vázolt sajátosságok jellemzők. A változat elsősorban Délnyu- gat-Pannoniában terjedt el, használati idejét Augustus korának vége és Claudius korának eleje közötti időszakra teszik.133 Budaörs és Érd leletanyagában nem fordult elő, így északkelet-pannoniai jelenlétére a két perbáli szolgáltat bizonyítékot.

2. változat - Garbsch A 236c (Kát. 55)

A zsámbéki kétgombos fibula töredékénél (Kát. 55 = 7. tábla 11) a két kengyelgomb az előző változatéhoz hasonlóan alakított, a vízszintes állású lapított gombban végződő, kismértékben ívelt lábrészhez azonban egyszerű, keretes tűtartó illeszkedik. A tűtartó alakítása alapján a fibula az egytagú Garbsch A 236c változat újabb képviselője, amely Budaörsről és Érdről is ismert.134 A magdalensbergi párhuzamokat Augustus ko89