Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULÁK PERBÁLRÓL ÉS ZSÁMBÉKRÓL kőépületben kerültek elő.110 Pannóniái gyártása egy félkész darab és egy öntőminta alapján Savariában igazolható.111 6. típus: Noricumi-pannoniai szárnyasfibulák (Kát. 47-52) A noricumi-pannoniai szárnyas fibulák a bennszülött női viselet fontos és jellegzetes elemét képezték, amit a korai római temetőkben tapasztalt nagy gyakoriságuk (Budaörs: 21,8%; Solymár: 66,7%; Sárbogárd: 47,3%) is alátámaszt.112 Ezzel szemben a települések leletanyagában viszont jóval alacsonyabb arányban lehetett a változat képviselőit kimutatni (Budaörs: 7,7%; Érd: 4,6%).113 Hasonló eredményre vezetett a perbáli (9,1%) és azsámbéki (4,3%) leletek vizsgálata is. A fibulatípus Északkelet-Pannoniában a római foglalás (Claudius-kor) idején jelent meg, de népszerűsége csak a század utolsó harmadában kezdett növekedni. A 2. században viszont már jelentősen háttérbe szorították az egygombos, erősprofilú fibulákat. A szárnyas fibulák használatának végét jelzi, hogy Budaörsön a markomann háborúk utáni időszakra keltezhető sírokban már nem fordulnak elő.114 A sírleletek alapján Északkelet-Pannoniában négy egymáshoz tipológiailag közel álló, közepes méretű változat volt használatban.115 1. változat = GarbschA 238c (Kát. 47-48) A 47. számú perbáli szárnyas fibula töredéke (3. tábla 1) az egy-egy magas, hengeres gombbal és X-alakú bekarcolással díszített; különálló szárnyak, a láb huzalszerű felső pereme alapján Garbsch A 238c változatával azonosítható. Az északkelet-pannoniai települések és temetők leletanyagában egyaránt kimutatható változat fibuláit egytagúság, felső húrozás, a támlap hiánya, 2,0-2,5 cm közötti fejszélesség és vízszintes sorokban elhelyezett kerek átlyukasztásokkal díszített tűtartó jellemzi.116 A fejrész szélessége alapján ebbe a változatba tartozhatott a 48. számú zsámbéki töredék is (7. tábla 9). A változat használatát Garbsch a Flaviusok korára és a 2. század elejére vagy első harmadára tette,117 a mag- dalensbergi leletanyag alapján viszont korábbi (Claudius-kori) keltezést adnak meg.118 A budaörsi település leletei nem szolgáltattak adatot arra, meddig tarthatott a változat használata. Az 59. számú töredék ugyanis egy 1-2. századi gödörházból (L/73. objektum),119 a 60. számú fibula pedig egy több periódusú, három évszázadon át használt kőépületből (L/486. objektum) származik. A változat keltezése alapján a fibula az épület I. (Nero/Vespasianus-kortól Severus-korig keltezett) periódusához tartozhatott.120 A 44. számú érdi fibula a már említett 2. századra (Hadrianus-Antoninus-kor- ra) keltezett, 297. számú kőépületben került elő, ami arra enged következtetni, hogy a változat használata térségünkben a 2. századra is átnyúlt.121 2. változat = Merczi 2016b, 3. változat (Kát. 49—50) A 49. és 50. számú, egytagú, felső húrozású, támlap nélküli fibulákat (3. tábla 2; 7. tábla 10) a szárnyak díszítését adó különálló, hengeres, de alacsonyabb gombok az előző változathoz kötik, de attól eltérően mindkét leletet igen keskeny fejrész és a láb felső peremének lécszerű alakítása jellemzi. Az utóbbi sajátosságok alapján ezek a fibulák a budaörsi temetőben elkülönített 3. szárnyas fibula változathoz sorolhatók. A változatot Budaörsön kívül a sárbogárdi és a solymári temető sírjaiban is meg lehetett találni.122 A párhuzamok alapján a perbáli, illetve a zsámbéki fibula tűtartóját függőlegesen beböködött pontsorok és különböző elrendezésű cikcakkvonalak díszítették. Tipológiai sajátosságok alapján feltételezhető, hogy ez az egyelőre csak Északkelet-Pannoniából ismert változat a Flavius-korban és a 2. század első felében volt használatban.123 A budaörsi telep leletei közül csak a 63. számú töredékről tételezhető fel, hogy ugyancsak ehhez a változathoz tartozott.124 Ez a fibula az L/44. objektumban, 20-40 cm közötti mélységben került elő. Az objektum egy kora római gödörből és a felette elhelyezkedő Severus-kori falból áll.125 A korai gödörhöz köthető Traianus— Hadrianus, Antoninus-kori terra sigillaták összhangban állnak a változatra megadott használati idővel. 1,0 Ottományi 2016: 27-28. 111 Sey 2013: 249, 253, Kát. 22.12; 251, Kát. 22.4 (öntőminta). 112 Budaörs: Merczi 2016b: 444; Solymár: Kocztur 1991:171-210, Taf. XLIV; Kocztur 2004: 160; Sárbogárd: Bánki 1998: 86-93, Abb. 20-22. 113 Budaörs: Merczi 2012: 508,1. táblázat; Érd: Merczi 2016a: 93,1. táblázat. 1.4 Merczi 2016b: 474-475. 1.5 Merczi 2016b: 439-447. 1.6 Merczi 2012: 489-490; Merczi 2016a: 84-85, Merczi 2016b: 444—445, további irodalommal. 1.7 Garbsch 1965: 53, Abb. 21; Garbsch 1974:173, Abb. 5. 1.8 Sedlmayer 2009: 29,155-162, Abb. 103. 119 Merczi 2012: 489,5. kép 1; 509, 2. táblázat; Ottományi 2012: 308, DVD-melléklet. 120 Ottományi 2012:14-17; Merczi 2012: 489, 5. kép 2; 509, 2. táblázat. 121 Merczi 2016a: 76, 84-85, Kát. 44, 6. tábla 1. 122 Merczi 2016b: 446-447, további irodalommal. 123 Merczi 2016b: 447. 124 Merczi 2012: 490; 509,2. táblázat; Merczi 2016b, 446. 125 Ottományi 2012: 329. 88
