Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról

MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULÁK PERBÁLRÓL ÉS ZSÁMBÉKRÓL

Mind Zsámbék, mind Perbál egy olyan út állomásait képezik, amely Biatorbágynál ágazott le a Budaörsöt is érintő Aquincum-Savaria útból.8 Ez az út előbb a Békás-patak mentén haladva Zsámbék, Tök, Perbál, Tinnye érintésével, majd feltehetően a Kenyérmezői-patak mentén folytatódva Pilisjászfa- lu, Leányvár érintésével Dorogon csatlakozott be az Aquincum és Brigetio között rövidebb összeköttetést biztosító diagonális útba.9 Az idegen eredetű íibulák elterjedését vizsgálva ki lehetett rajzolni olyan további, korai útvonalakat, amelyek a limes Crumerum-Solva közötti szakaszáról kiindulva ebbe a Biatorbágy—Dorog közötti útvonalba csatlakozhattak be (Lábatlan/ Nyergesújfalu-Bajót-Bajna—Szomor-Zsámbék/Tök, illetve Tát- Nagysáp-Sárisáp—Máriahalom-Perbál).10 Ezek az egyelőre részben csak fibulatípusok elterjedése alapján felvázolt útvonalak lehetővé tehették, hogy Perbál és Zsámbék ne csak Aquincummal és a környező táborokkal, illetve a közeli vicusokkal (pl. Páty, Budaörs) kerülhessen kapcsolatba,11 hanem az azalok lakta településekkel is.

A perbáli és zsámbékifibulák tipológiája

1. típus: Korai csuklós korongfibula = Feugére 24c változat; Riha 7.6. típus (Kat. 1)

A Perbálon előkerült 1. számú korongfibula (1. tábla 1) korai, úgynevezett szorítópofás csuklós zárszerkezettel készült.12 A fibula testét egy gyűrűvel körülvett, ívelt oldalú rombusz alkotja, ez utóbbit középen, bordával határolt mezőben, gömbölyű szegecs díszíti. A külső gyűrű pereméhez pedig eredetileg hat kisméretű, fül- szerű toldalék kapcsolódott. Ez a kerékfibulának is nevezett típus - az alkalmazott zárszerkezettel összhangban - Galliában, a Rajna-vidéken és Britanniában

terjedt el.13 A birodalom egyéb területein előfordulása szórványos, de ezek a leletek és a perbáli fibula arról tanúskodnak, hogy a típus kelet felé nemcsak a fő elterjedési területhez közel eső Raetiába, hanem Noricumba és Pannóniába is eljutott.14 Pannónia területéről, Sisciából korábban egy olyan, valóban kerékre emlékeztető darab volt ismert, amelynél a fibulatest középső része nem rombusz, hanem ívelt oldalú ötszög alakú1S így ez a fibula nem tekinthető a perbáli fibula közvetlen párhuzamának. A típus használatát Claudius korára,16 vagy Claudius korára és az 1. század közepe körüli időszakra teszik, a Flavius-korban már ritkának tekintik.17 A perbáli fibula egy kora római (Flavius— Traianus-kori) gödörkomplexumban (70. objektum) került elő,18 ami alapján ez a lelet a típus egy későbbi, vagy sokáig használt képviselője lehet.

2. típus: Hosszában tagolt kengyelű csuklós ívfibula = Riha 5.12.4. változat (Kát. 2)

Zsámbékon egy olyan ívfibula került elő (Kát. 2 = 5. tábla í), amelyet ugyancsak korai csuklós zárszerkezettel, de annak hüvelycsuklós formájával készítettek.19 A zsámbéki fibula esetében a tű tengelyét tartó tokot hajlítással alakították ki, az ívelt, félköríves keresztmetszetű kengyel két végét egy-egy egyszerű borda határolja. Az egyenes vonalú lábrész végét alig kiemelkedő gomb zárja le, a trapéz alakú tűtartó kitöltött. Ezeket a D-átmetszetű, csaknem tagolatlan kengyellel jellemezhető fibulákat a hosszában tagolt kengyelű csuklós ívfibulák egyik változatának tekintik.20 Ezek között kis számban a zsámbéki fibulával párhuzamba állítható darabok is találhatók.21 A hosszában tagolt kengyelű ívfibulák a csuklós korongfibulákhoz hasonlóan Galliában, a Rajna-vidéken és Britanniában terjedtek el,22 de a zsámbéki lelet alapján a változat képviselői a Birodalom keleti felébe is eljutottak.

8 Ottományi 2012: 381; Ottományi 2007: 275.

9 Kelemen 1992: 23-26; Ottományi 2007: 274—276; Merczi 2016c: 454.

10 Merczi 2016c: 454-455.

" Ottományi 2012: 298.

12 Riha 1979:16.

13 Riha 1979:183-184, Taf. 59,1554-1557; Riha 1994:156-157, Taf. 40,2796-2798; Feugére 1985: 335-336, Pl. 147,1842-1843; .340,347-348, Fig. 50; Hattatt 1985:151, Fig. 63,547; Erice Lacabe 1995:177-179, Mapa 22; Mazur 1998: 54, Pl. 19, 295; Gáspár 2007: 203, Taf. 87,1922.

14 Hispánia: Erice Lacabe 1995:173, Lám. 62, 477-479; Germania Inferior: Boelicke 2002: 123, Taf. 51,1086; Raetia: Schleiermacher 1993: 39, Taf 22, 303-304; Noricum: Sedlmayer 2009: 288, Taf. 29, 594—598; Dalmatia: Busuladzic 2010: 182-183, Kat. 230-231; Moesia Inferior: Gencseva 2004:116,186, Tabl. XXV, 9-10.

15 Sellye 1939: 21, III. tábla 16. A középső mező eltérő alakítására más példa is hozható: Riha 1994: 157, Taf. 40, 2799 (a fibula közepén ívelt oldalú háromszöggel).

16 Riha 1994:156; Sedlmayer 2009:157, Abb. 103; 158, Taf. 123.

17 Feugére 1985: 344.

18 Ottományi 2017.

19 Riha 1979:16.

20 Riha 1979:137.

21 Gallia: Fauduet—Pommeret 1985: 72, Fig. 20,150; Feugére 1985: 332, Pl. 141,1763 (a niellódíszes fibulák közé sorolja); Rajna-vidék: Riha 1979: 143,1144-1145, Taf 40,1144; Riha 1994:128,2531-2535, Taf 30,2531,2535; Rey-Vodoz 1998: 29, Pl. 13,201; Gáspár 2007: 33,187, Taf. 77,1653, 1655; 34,193, Taf. 81,1765. Az előbbi két leletet a keresztben tagolt kengyelű ívfibulák közé sorolja, az 1765. számú fibula viszont egy másik, igen vegyes összetételű csoportba került. Szórványos előfordulás: Germania Inferior: Boelicke 2002:105, Taf 45, 951; Raetia: Schleiermacher 1993: 34, Taf. 19, 239; Ortisi 2002: 32, Taf. 16,253.

22 Riha 1979:138.

72