Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
STUDIA COMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE A típus az 1. század második negyedében jelent meg, és a 2. század elejéig maradt használatban.23 Egy augsti töredéket az 1. század első felére datáltak.24 3. típus: Csuklós szárnyasfibula = Riha 5.7.3. változat (Kát. 3) Zsámbékon egy másik hüvelycsuklós fibula is (Kát. 3 = 5. tábla 2) előkerült, amelynél a tű tengelyét tartó tok ugyancsak hajlítással készült. Ez a fibula az ívelt, trapéz alakban keskenyedő kengyel kezdeti szakaszához kapcsolódó, eredetileg egy-egy rövid, tagolt szárnyszerű toldalék alapján a csuklós szárnyas fibulák újabb panno- niai képviselője. A fibula kengyelét a peremeken egy- egy rövid borda, a középvonalban hosszanti bordaköteg díszíti, végét pedig két keresztben álló borda zárja le. A hosszában tagolt kengyel és az elülső szárnyak alapján ez a lelet ugyanúgy Riha 5.7.3. változatába tartozik,25 mint a budaörsi telep L/639. objektumában előkerült kisméretű fibula.26 A csuklós szárnyas fibulák az előző két típushoz hasonlóan Galliában és a Rajnavidéken, valamint Britanniában terjedtek el. Megjelenésüket Augustus korára teszik, de legnagyobb népszerűségnek Claudius korában és az 1. század harmadik negyedében örvendtek.27 A típusba sorolható fibulák nagy változatossága miatt a zsámbéki fibuláéval azonos módon díszített kengyelű leleteket a fő elterjedési területről is csak kis számban ismerünk.28 Közülük egy avenches-i fibula az 1. század első felére és a század közepe körüli időszakra keltezhető.29 A budaörsi, eltérő díszítésű fibula egy Severus-kori sigillatával keltezett, elszántott házból került elő,30 így eredetileg nem tartozhatott a ház leletanyagához. 4. típus: Szemesfibulák = Amlgren 53 (Kát. 4—5) Mindkét lelőhelyen előkerült egy-egy olyan töredék, amelyeknél szerkezeti sajátosságaik és díszítésmódjuk 23 Riha 1979:138; Riha 1994:124. 24 Riha 1994:124. 25 Riha 1979:128; Riha 1994:112. 26 Merczi 2012: 476, Kát. 5,1. kép 5. További pannoniai előfordulás: Merczi 2016c: 451. 27 Riha 1994:112; Feugére 1985:335; Sedlmayer 2009:44,157, Abb. 103. 28 Riha 1994:115, Taf. 25, 2387; Mazur 1998: 39, Pl. 12,169. 29 Mazur 1998: 39. A fibula a 10. insula területén 1-50/60 közötti időszakra keltezhető kerámiával együtt került elő. 30 Ottományi 2012: 61. 31 Almgren 1923: 21; Patek 1942: 39. 32 Riha 1979: 68. 33 Riha 1979: 68. 34 Amgren 1923:25; Peskaí 1972: 71; Bechert 1973:17; Riha 1979: 68. 35 Patek 1942: 38-39; Ottományi 2012: 283. 36 Merczi 2012: 478, Kát. 7,1. kép 7. 37 Peskaí 1972: 70-71; Bechert 1973:17; Riha 1979: 68; Riha 1994: 66. 38 Riha 1979: 69, Kát. 206, ill. 209; Riha 1994: 66. 39 Patek 1942: 40. 40 Merczi 2012:505,508,1. táblázat. 41 Merczi 2016a: 93,1. táblázat. alapján felmerül a szemes fibulákkal való azonosítás lehetősége. Közülük a perbáli töredék (Kát. 4 = 1. tábla 4) a szemes fibulákra jellemző 2x3 csavarulatos rugóval, felső húrral és keskeny húrhoroggal készült. A rugót és a húrhorgot is ellapították, emiatt a keskeny, téglalap alakú támlap is torzult. Az eredetileg erősen ívelt, háromszögletes keresztmetszetű, peremén és középvonalában bordával díszített kengyel derékszögben meghajlított. Az azonban nem dönthető el, hogy a rugó ellapítása és a kengyel meghajlítása egy időben történt-e. A fibula a nyitott vagy zárt szemek hiánya alapján a szemes fibulák tipológiai fejlődésének végső állomását jelentő szem nélküli formához sorolható (Amlgren 53).31 Ennél a formánál a kezdetben kerek, a kengyelt teljesen körbevevő kengyelgomb is leegyszerűsödött: már csak egy félköríves, alig kiemelkedő korongként jelenik meg, és csak a kengyel felső oldalára terjed ki.32 A szemes fibulákkal való azonosítás bizonytalanságát az okozza, hogy ezeket a fibulákat általában rövidebb kengyellel készítették. A fibulák lábrésze - a szem alakításától függetlenül — igen egységes, így az 5. számú zsámbéki fibula (5. tábla 3) végén bekarcolt háromszöggel díszített lábrészéről nem dönthető el, hogy Almgren melyik formájának feleltethető meg.33 Ez a mai Németország középső részén kialakult, és a birodalomtól északra fekvő barbaricumi területen elterjedt fibulatípus34 Pannóniába germán közvetítéssel (kereskedelem, betelepített germánok?) jutott el.35 A szemes fibulákat Budaörsön egy tipológiailag korábbinak tekintett, átlyukasztott szemekkel rendelkező, szórványleletként előkerült darab képviselte, Érd leletanyagából viszont hiányzott.36 A szemes fibulák használati idejét Augustus és Vespasianus kora közötti időszakra teszik, ezen belül leginkább Claudius korában terjedtek el.37 Augstban két, szemek nélküli darabot az 1. század második negyedére, illetve Claudius korára datáltak.38 Patek viszont egy Faustina éremmel keltezett sír alapján feltételezi, hogy ez a forma még a 2. században is használatban lehetett.39 5. típus: Egygombos, erősprofilúfibulák (Kát. 6—46) A budaörsi leletanyag vizsgálata azt mutatta, hogy a római kori települések legkedveltebb fibulatípusának az egygombos, erősprofilú fibulák (36,9%) tekinthetők.40 Ugyanerre az eredményre vezetett az érdi fibulák elemzése is, ahol ezek a fibulák a leletek csaknem kétharmadát (64,6%) tették ki.41 Ezzel összhangban a perbáli és zsámbéki leletanyagban is a legtöbb fibulát szintén ebbe a típusba lehet besorolni (1. táblázat). Arányuk mindkét lelőhelyen (Perbál: 42,4%; Zsámbék: 39,1%) közel azonos a budaörsi telepen tapasztalt gyakorisággal. A típus már a késő kelta telepek leletanyagában is kimutatható, és új változatok megjelenésével használatban maradt a római foglalás után is. Legnépszerűbbnek a római foglalás idején és a római uralom legkorábbi 73
