Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Schramek László Péter: Pest-Pilis-Solt megye közigazgatása II. József uralkodása idején
STUDIA COMITATENSIA 35. —A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE országra vonatkozóan a létszámfejlesztési tervet.70 A Helytartótanács 1787 áprilisában engedélyezte a 3-4 írnok felvételét 24 krajcáros napidíjjal.71 II. József Pest megye esetében a létszámbővítést a területi gyarapodásra tekintettel engedélyezte.72 Szily József alispán kevesellte a fizetés mértékét, annak 30 krajcárra emelését tartotta szükségesnek, mivel a jelzett összegért Pesten nem lehetett alkalmas munkavállalót találni. A Helytartótanács azonban még ez év decemberében végleg elutasította a kérelmet.73 A korszak végéig ismereteink szerint a jegyzői hivatal létszáma már nem változott. Főszolgabírók, esküdtek A főszolgabírók és esküdtek II. József uralkodásának első éveiben a korábbi évtizedekben megszokott munkájukat végezték. Részt vettek az igazságszolgáltatásban, kihirdették a különböző központi és megyei rendeleteket. Segédkeztek a vagyonösszeírások elkészítésében, a tanúvallomások felvételében stb. Majláth József 1785 májusában rögzítette a Pest megyei szolgabírók feladatait, miszerint a járások helységeit a fő- és alszolgabírók között kell felosztani egy- egy kerületre (numerusra). A két tisztviselő munkáját egy-egy esküdt segítette, akik a fő- v. alszolgabírót betegsége vagy hivatali távolléte esetén helyettesítették. A főispán elrendelte, hogy a kerületekben mindig tartózkodjék egy megyei tisztviselő a hivatali rendelkezések végrehajtása, illetve az alattvalók kérelmeinek elbírálása érdekében. A megyéknek a járási és kerületi tisztviselők részére kvártélyokat kellett kijelölniük, akár az éppen üresen álló katonai szállások, akár a települések üres házaiból, hogy a lakosság számára mindig megtalálhatók maradjanak. A szolgabíróknak munkanaplót kellett vezetniük, amelyeket a fő- és alispánok vizitációjakor bemutatnak nekik. Ide vezették be a központból kibocsájtott körlevelek szövegét is. Az egész járás felügyelete a főszolgabíróé, ezért beosztott szolgabíróját időről időre ellenőriznie kellett. Az eredményeket a jegyzőkönyvbe be kellett vezetnie. A főszolgabírók feladata volt a körlevelekben foglaltak végrehajtatása.74 70 Hajdú 1982: 316. 71 MNL OL C 44. Fons 12. Pos. 29.13909/1787. 276r. 72 MNL OL A 39.14700/1786.178r. 73 MNL OL C 44. Fons 12. Pos. 125. 45666/1787. 504r, 506r. 74 MNL PML IV. 1-e. 1785. 05. 04-23. No. 31. (mostani jelzete No. 1.) 3-4. 75 MNL PML IV. 91.16. tétel, 2. 76 Hajdú 1982: 240. 77 Hajdú 1982: 326. 78 Hajdú 1982: 288. 79 MNL OL C 44. Fons. 171. Pos. 2. 39980/1788. 2r-v. 80 MNL PML IV. 1-a. 64. k. 226-227. 81 MNL PML IV. 1-c/l. 1781. 03.21. No. 11. 82 MNL PML IV. 23-b/l. 1777/1778. IX. fasc. 59-64. f. 83 MNL PML IV. 1-d. 1781/No. 69. 84 MNL PML IV. 1-e. 1785. 05. 04—23. No. 31. (mostani jelzete No. 1.) 14-15. Egy esztendővel később tovább pontosították feladataikat. A parasztokat minden elnyomástól védeniük, a katonaság részére minden előfogatot biztosítaniuk kellett. Mindemellett figyelték az adóbehajtást, továbbá a nyugalom és közrend fenntartását is feladataik közé sorolták.7SA főispán tehát egyértelműen az országos gyakorlathoz igazodó szabályokat fogalmazott meg a járási tisztviselők számára.76 II. József 1786-ban engedélyezte a szolgabírók számára a német nyelv elsajátítási határidejének két évvel történő meghosszabbítását, ha minden más tekintetben kiváló tisztviselők voltak.77A kancellária szerint ugyanis németül tudó alispánt könnyű volt találni, de járási tisztviselőket sok helyen már nem, mert a fizetés nem volt elég magas.78 A szolgabírók ítélkezési gyakorlata a Judicium Subalternumok megalakulásával 1787-ben megszűnt. Ügy tűnik, hogy az intézkedés Nagykőrösön zavart okozhatott, mivel ott a zavaros birtokviszonyok miatt kizárólag a szolgabíró ítélkezett, az úriszék egyáltalán nem tudott összeülni.79 A szolgabírók tevékenységét dokumentáló naplók nyomtalanul eltűntek, ezért tevékenységük átfogó vizsgálata nehézségekbe ütközik. Adószedők A török elleni felszabadító háború éveitől fogva speciális szakemberek foglalkoztak az adók kezelésével és számadásával. Az apparátus létszáma a 18. század folyamán lassan gyarapodott. A főadószedőt 1780- ig mindössze egy helyettes segítette, a folyamatosan gyarapodó feladatok azonban Mária Terézia uralkodásának utolsó napjaiban (1780. november 14-én) arra késztették a közgyűlést, hogy jelentős létszámbővítést kezdeményezzen: minden járásban egy helyi adószedő alkalmazásáért folyamodott. Az új adószedők feladatának a hadiadó kezelését jelölték ki. A háziadó maradt a központi adószedőnél, mivel annak kezelése több feladattal járt, többféle kiadást kellett belőle teljesíteni.80 Az új tisztviselők kinevezéséről szóló engedély a következő év márciusában érkezett meg.81 Részletes instrukciójuk töredékesen maradt ránk.82 A működésükhöz szükséges felszerelési tárgyak között az alábbiakat találjuk: egy nagy tölgyfa láda pénztárnak, egy kisebb, puhább fából készül láda (hordozható pénztár), alátét a mérlegeknek függőkkel, kis fenyőasztalka, réz mérleg, súlyok, négy darab egyenként 36 fontos vas súly aranypénz méréséhez, réztölcsér a rézpénznek, egy fiókos szekrény a hadiadókönyvek őrzésére, nyolc facsésze a pénz gyűjtésére.83 Majláth József 1785 májusában a hadiadó gyors és pontos kivetésére és behajtására adott utasítást. A hátralékokról az adószedőknek kéthavonta kellett kimutatást készíteni.84 A későbbiekben az adószedők feladatait már érdemben nem módosították. 173
