Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Schramek László Péter: Pest-Pilis-Solt megye közigazgatása II. József uralkodása idején
SCHRAMEK LÁSZLÓ PÉTER: PEST-PILIS-SOLT MEGYE KÖZIGAZGATÁSA II. JÓZSEF URALKODÁSA IDEJÉN Sajnos nem nyílt lehetőség a rendelkezésre álló iratanyag teljességét feldolgozni. A korszak rendkívül gazdag forrásokban mind megyei, mind országos szinten. Előbbiek között a megyei közgyűlés 1785 előtti és az alispán 1786 és 1790 közötti iratanyaga érdemel említést, utóbbiak között pedig a Helytartó- tanács Megyei Osztályának és a Kancellária általános iratainak sorozata. Földrajzi keretek A Rákóczi-szabadságharc végén Pest megye területi integritása helyreállt, határai megszilárdultak, a szomszédos törvényhatóságokkal korábban folytatott határviták elcsitultak. A települések négy járás (Kecskeméti, Váci, Pilisi és Solti) közötti beosztása állandósult. II. József uralkodásának éveiben ez a helyzet megváltozott. Az uralkodó az új közigazgatási rendszer meghonosítása során előbb nyolc kerület felállítását tervezte. Ennek következtében az 1784-ig működő Pest megye területét felosztották volna. A Duna bal parti területei a Pesti, a Pilis járás egésze pedig a Veszprémi kerület része lett volna. A kancelláriai egyeztetések után II. József végül az ország 10 igazgatási egységre osztása mellett döntött, amely megyéket nem osztott ketté.8 Az új rendszer tehát bevezetésekor határmódosítást nem okozott. A közgyűlés 1785. június 6-án javasolta az újonnan hivatalba lépett főispán, Majláth József részére egy 5. járás kialakítását, azonban ezt elhalasztották addig az időpontig, amíg Majláth kerületét be tudja utazni és a helyzetet felmérheti. Ekkor terjesztették elő azt is, hogy az aránytalanságok csökkentése értelmében hat községet (Izsák, Gyón, Alsó- és Felsődabas, Bugyi, Pereg) és hét pusztát (Esső, Peszer, Adacs, Urbő, Szúnyog, Páhi, Agasegyháza) helyezzenek át a Kecskemétiből a Solti járásba.9 A területek átcsatolása 1787-re befejezett tény lett. Ez különösen annak tudatában figyelemre méltó, hogy a járások arányosítása az ország többi részén többnyire elmaradt.10 Az ötödik járás megalakítását az új főispán, Almásy Pál is szükségesnek tartotta 1788- ban, amelyet a Kecskeméti és a Solti járásokból kellett volna kialakítani.11 8 Szántay 2005:100-103. 9 MNL PMLIV. 1-e. 1785. május 4-23. No. 23. (mostani jelzete No. 1.) 19. 10 Hajdú 1982: 239. 11 MNL OL C 44. Fons. 29. Pos. 84.16634/1787.15v. 12 MNL PML IV. 2.30. kútfő 5870/1787. 13 Bónis 1975:185. 14 MNL OL A 39.10461/1787.51r-53v 15 MNL OL C 44. Fons 293. Pos. 1. 33579/1786. 6v-7r. 16 MNL OL A 39.14700/1787. 28v-29v. 17 https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/556/view/?!>- box=2256%2C-3220%2C5876%2C-947 (Utolsó letöltés: 2017. június 1.) Majláth József a megye életét szabályozó - később részletesen bemutatott - utasításában rendelte el, hogy a járásokat két-két kerületre kell osztani. Az intézkedés eredményeként a tisztviselők a korábbi négy helyett nyolc helyen álltak a lakosok szolgálatára.12 Ennél az átalakulásnál sokkal fontosabb változás volt, hogy II. József felszámolta a szabad királyi városok és a kiváltságos kerületek különállását. Előbbi döntés következtében 1787. március 1-jétől Buda és Pest irányítása az alispán felügyelete alá került.13 A Jászság, a Nagy- és a Kiskunság beolvasztásáról valamivel több adat áll rendelkezésünkre. A szabad kerületek felszámolását II. József rendelte el 1785. május 31-én kelt rendeletében. Almásy Ignác jász-kun főkapitány ugyanezen év október 17-i levelében célszerűtlennek tartotta a változtatást, egyrészt, mert a területek földrajzi kiterjedése és népességszáma a közepes megyékével vetekszik, másrészt, mert a helyi igazgatás pénzügyi forrásai szilárd alapokon nyugszanak.14 Majláth József az érvelést a következő év nyarán kiegészítette azzal a javaslattal, miszerint a kerületek beolvasztása kizárólag abban merüljön ki, hogy közigazgatási kérdésekben a pesti alispánon, gazdasági területen a kamarai adminisztrátoron keresztül tartsák a kapcsolatot a központi kormányszervekkel. Majláth véleménye szerint a kerületeket speciális megyei járásnak lehet tekinteni, vezetőiket pedig megyei hivatalnoknak. A főispán úgy folytatta, hogy a földadó bevezetéséig az adókivetés jelenlegi rendszerét tartsák meg a megyétől leválasztva. A Helytartótanács ezt az álláspontot a magáévá tette, és felterjesztett Bécsbe.15 A kancellária nézete szerint azonban a három kerület egy-egy járássá alakulhatna, amelyhez néhány Pest-Pi- lis-Solt megyei községet is átcsatolhatnának. Pest megye ez ellen tiltakozott. A kancellária véleménye szerint ez a megyei tisztviselők számára munkateher-köny- nyítést hozott volna.16 Az uralkodó 1786. december 21-én a jászkun kerületekkel kapcsolatban Majláth előterjesztésével összhangban elrendelte, hogy azok a szabad királyi városokhoz hasonlóan magisztrátusuk alatt maradjanak. A közigazgatási ügyeket az alispán, a gazdaságiakat a kamarai adminisztrátor felügyelje, e két személyen keresztül tartsák a kapcsolatot az országos kormányszervekkel, jegyzőkönyveiket nekik küldjék fel. A fiókpénztáraik megmaradnak az aktuális adórendszer működése idején. Ezzel Pest megye területe elérte története legnagyobb kiterjedését, nagysága mintegy 14200 km2 lett, amelyet Bállá Antal 1793-ban készített térképe ábrázol a legpontosabban.17 A szabad királyi városokat és a jászkun kerületeket nem osztották fel a járások között, hanem történeti határaik között, a megyén belül önálló közigazgatási egységet képeztek. A beolvasztás tudomásul vétele, annak hivatalos lezárását követően is lassan haladt. Az 1787. évi, a megye etnikai viszonyait tisztázó összeírások Pest és Buda városát a megye részeként sorolják 168
