Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely Nem vitatható azonban Bártfai Szabó másik állítása, miszerint az Alsószécsényiek szoros rokonságot ápoltak a Gyürky család tagjaival - vélhetően abból is ágaztak ki a 14. század közepe után, mivel közös nemzetségi javakat birtokoltak Szécsénkén, a Hont megyei Györkiben és a Pest megyei Péterin. Al- sószécsényi néven a család feltűnésére 1361-es az első adat. Monográfusuk - kétségeket ébresztő érveléssel - a Záh nem tagjainak tünteti fel őket.161 Abból, hogy a Szécsénkén és a Hont megyei Gyürkyben is birtokos Gyürkyek a Szolnok nemzetséggel egy helyen, Garábsápon birtokoltak a 13. század közepén, s ott az Ácsai család őseivel voltak kapcsolataik, arra következtethetünk, hogy ők maguk is a Szolnok nemzetséghez tartozhattak (bár még az Acsaiak idesorolása is kissé bizonytalan).162 Az említett 1361-es oklevél az egyetlen, amely birtokhatárt ír le Alsószécsénkén, azonban ez sem segít a Legénd felé eső táj megrajzolásában, mivel csupán egy belső birtokelválasztásról szól. Hogy nem foglalkozik a déli részekkel, annak talán az az oka, hogy már ekkor megállapodott határ választotta el a két települést, mely a maihoz hasonlóan a nyugat-kelet irányú Halyagosi-ér mentén húzódott. Az oklevél szövege szerint Alsószécsénke déli részének alsó fele - tehát feltételezhetően a Legénd felé eső terület - jutott Gyürky Máténak, északi fele megmaradt a Szécsényiek birtokában. A lakott telkek a birtokon átfolyó pataktól délre Gyürkyé lettek, a patak melletti kápolna felőli részt pedig Szécsényi István és testvére kapta. Hasonló elv érvényesült a rétek és a szántók felosztásában.163 Erősítve a Börzsöny és a Galga közötti térség egykori királyi tulajdonlását feltételező elképzelést, Nógrádi várbirtok volt — legalábbis a tatárjárást követően — a Szécsénkétől keletre fekvő Szerdahely. Területe eredetileg talán magában foglalta az alsó- szécsénkei határt is, vagy annak egy részét, legalábbis Bártfai Szabó szerint az idős falusiak így tudták.164 Bizonyos azonban, hogy Szerdahely törzsterülete (vagy egésze) a mai Nógrádkövesd északi részét foglalta el. Nyugatról határos volt az akkor még létező Fogaccsal, délről pedig egy Tamási nevű egyházi birtokkal. Északi határának kiterjedése bizonytalan. Nevéből adódóan vásáros hely lehetett, talán a Galgán feljövő nagy út egyik állomásaként. Feltételezhető területén Guba Szilvia régész tárt fel a közelmúltban egy 12-13. századi települést, illetve annak 15 háznyomát.165 Ezek félig földbe mélyített, ágasfás- szelemenes tetőszerkezetű épületek voltak, kizárólag nyílt tüzelőhelyekkel, melyek egy részét az épületek padlószintje alá süllyesztettek. A házak mellett feltártak két külső kemencét is, mindkettőhöz munkagödör kapcsolódott. Az egyetlen értékelhető fémlelet egy kisméretű vaskés volt. A 13. században, közelebbről meghatározhatatlan időpontban és okból, a települést lakói elhagyták. Az égésnyomok és a fémleletek hiánya arra vall, hogy rendezett kiürítés történt, vagyis az elvándorlás nem hozható közvetlen összefüggésbe a tatárok pusztításával. Batu kán és seregének kivonulása után bizonyára térségünkben is nagy területek maradtak néptelenek. Ez pedig a királyt arra ösztönözte, hogy adományaival telepítésre alkalmas birtokosokat hozzon a tájra, főként a tatárok által kevésbé pusztított részekről, ahonnan népesség is követhette őket. Erre ad példát, hogy 1254-ben, különböző követségekben szerzett érdemeiért, IV. Béla király András comesnek, a zalai ispán fiának adományozta Szerdahely egy részét, melyre ő lakókat is telepített. Az uralkodó, megerősítve előző határozatát (vagyis már korábban is adományban részesítette Andrást), kivette a földet a nógrádi vár hatósága alól.166 167 A csak átiratban fennmaradt oklevél szerint a birtok a Belebe monostor mellett („iuxta monasterium Belche”), a Bulhad hegy közelében („prope montem Bulhad”) fekszik. A Bolhád hegyet Pais Dezső a Cserháttal azonosította, amit Győrffy György azzal erősített meg, hogy 161 Bártfai Szabó 1911: 39-40. 162 A Györkieket, Péterieket és Szécsényieket — a Szenti- ványi, Tabajdi, Vanyarci,Szajoli, Mikebudai, Irsay, Nagyrévi, Vértesy és Sápi családokkal egyetemben -, Bártfai Szabó László egy későbbi művében már a Szolnok nemzetséghez sorolta, sőt besenyő eredetűnek vélte. (Bártfai Szabó 1938: 434. és 522.) 163 Bártfai Szabó 1911: 34. 164 Bártfai Szabó 1911: 26. 165 Guba 2012: 305-306. 166 Bártfai Szabó 1911: 491-493. 167 GH: 141. 263
