Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekviaka Árpád: Templom és falu térben és időben a szandai (fogacsi) várhegyet is így hívták.167 Belitzky János a Gesta Hungarorumban szereplő földrajzi helyet viszont a Karancs-Medves vidékére helyezi.168 Esetünkben nyilván az előbbi jön számításba. A fenti oklevelet újraközlő Bártfai Szabó a kolostor nevét Bekke-nek olvasta és helyét a hasonló nevű Becske község területén jelölte ki.169 Az oklevél 18. századi átirata egyértelműen Monasterium Beke néven említi.170 Bolhád hegyét pedig a másoló is a szandavá- raljai és berceli hegyekkel azonosítja. Bizonytalan tehát a monostor helyének pontos meghatározása, mivel a későbbiekben sehol sem szerepel. Nevéből arra következtethetünk, hogy magánúri alapítású, talán nemzetségi monostor volt, mely a 13. század derekán még működött. A Beke névre a környéken - a vélhetően valóban e név változatát jelentő Becske község neve mellett - csupán Le- géndhez kötődő előfordulást tudunk említeni, a fentebb már ismertetett Bekavárét. A királyi adományt követően András comes leszármazottai további területeket vásároltak a környéken. Fiának, Istvánnak 1293-as bábi birtokszerzését a Kartalokról írott fejezetünkben ismertetjük. Egy másik vásárlásáról is tudunk azonban, amely érinti a legéndi határ kialakulásáról alkotott elképzeléseinket is. A Legénddel szomszédos Kövesdet (ma: Nóg- rádkövesd) 1274-ig a Bercely család egyik ága, Ata fiai: Pál és Péter bírták. Ekkor adták el rokonaik jelenlétében 24 márkáért a zalai András comes István nevű fiának. Az adásvételnél jelen voltak a birtokszomszédok is, név szerint Gutay Tamás és fivére, Gyárfás. Az átadási ceremónia során bejárták Kövesd teljes határát, amit írásban rögzítettek.171 172 Útjuk egy észak- nyugati határponttól indult, egy forrás mellől, majd a forrás folyását követve, az oklevél szerint déli irányba mentek. A bejárók kezdetben a mai Szécsénkei ér mentén haladhattak. Elérve a becskei ág becsatlakozását, Szedahely-Kövesd-Bercel hármas határánál találták magukat. Tőlük keletre Pál és Péter Bércéi nevezetű földje volt, míg nyugatra Kövesd. Itt hagyták el a szerdahelyi határt. Innen már valóban dél felé mehettek, Kövesd és Bércéi érintkezési vonalán, vélhetően a Galga folyását követve. Egy idő után elhagyták Pál és Péter földjét, és a szintén a Bercely családhoz tartozó Gyürk ispán, Mátyás és Herbord, valamint rokonaik szintén Bérceihez tartozó földjén mentek tovább. Egy idő után, egy határjelnél elhagyták az addig követett folyóvölgyet, és szintén délies irányba, de már inkább délnyugat felé haladva elérkeztek a „Nagy úthoz”, ami vélhetően a Galga menti nagy országút lehetett. Ezt követően egy mezőn mentek át, és hamarosan elértek a Kövesd-Bercel— Galgaguta hármas határhoz. Innen már nyugatias irányba haladtak, a Kövesd-gutai határ mentén, hamarosan belépve a Wrch nevű erdőbe. Ezután északra (vagy kissé északnyugatra) fordultak, majd kis idő múlva elérték a Guta-Tamási-Kövesd hármas határpontot. Innen továbbhaladva a váci egyház Tamási (Tamasy) földjét követve mentek észak felé, tőlük nyugatra az egyház szántóföldje, keletre a kövesdi erdő határmezsgyéje volt. Később elértek a Tamási-Kö- vesd-Szerdahely hármas határhoz és innen mentek tovább északias irányba, István ispán szerdahelyi földjét érintve. így érkeztek vissza a kiindulási ponthoz. A leírásból egyértelműnek tűnik, hogy a teljes kövesdi határ bejárásra került, mivel mindig más település szomszédságában voltak. Feltűnő, noha jó ideig azt követték, a Galgát nem említik a nevén. Az is elgondolkodtató, hogy a kiindulási helytől a nyugatra fordulásig a folyam mentén haladtak, de ezt követően a leíró egyetlen vízfolyáson való átkelést sem említ. Ez azt jelenti, hogy Kövesd föld ekkor még csak a mai határának déli, délnyugati részével bírt. Mai északi területe Szerdahelyhez tartozhatott, keletről a Bercelyek, délről pedig a Gutay család földjei övezték. Nem volt még legéndi-kövesdi közös határ sem, mivel a két területet akkor Tamási föld választotta el. Tudjuk, hogy ezt a Tamásit, 1365. július 13-án, a váci káptalan előtt András mester váci kusztos és kanonok mint saját kusztodiáját adta el Kövesdi {de Kwesd) Benche-nek, tehát szintén András 168 Okleveles említése 1387-ből: „Warallia, alio nomine Balhadalya, et Zonda apellatarum”. (MNL OL, DL 7318.) 169 Bártfai Szabó 1911: 30. és 489. 170 MNL OL, DL 86608. 171 Bártfai Szabó 1911: 491-493. 172 NML OL, DF 280241. 264
